hétfő, április 15, 2024
spot_img

Vadkerti botrányok

— ezzel a bulváros címmel tartottak „Nyitott Templom” estet a református
gyülekezetben egy márciusi vasárnap. A rendezvénysorozat maga több
éve zajlik, mégpedig azzal a céllal, hogy tartalommal vonzza be az
embereket Isten Házába.

Mert tartalom, az bizony kell!

Egyre kevesebb azok száma, akik „megszokásból vagy hagyományból
templomoznak”. És az is a gyönge kifogások sorát gyarapítja, ha valaki a
„Szentlélek segítségére” hivatkozik. A Szentlélek épp azzal segít, hogy tippeket
és eszközöket ad. Tippeket a jó témákhoz, kábeltévét, internetet és
szórólapokat a meghirdetéshez, valamint projektort, laptopot, elektromos
orgonát, előadókat és felolvasókat a rendezvény megtartásához.
Na meg azt a 80-90 embert, akik eljönnek.

Sipos Ajtony Levente lelkész

Az est Sipos Ajtony Levente lelkész áhítatával vette kezdetét. Mint elmondta,
feszültségek mindig is voltak a világban, mint ahogy most is vannak. Hogy
elődeink mit és hogyan oldottak meg, abból csak tanulhatunk.

Ifj. Káposzta Lajosnak Udvarhelyiné Jakó Krisztina és Trapp Bence segített:
A felolvasásokat néha élénk derültség fogadta. Kiderült, hogy az 1814-ben a
vármegye házára vitték és megbotozták a vadkerti bírót, Frittmann Konrádot,
mert a pirtói kocsmánál futni hagyott egy rábízott rabot. Még jó, hogy a szegedi
hídnál elfogták.

Még ebben az évben történt, hogy kigyulladt a községháza és alig akarta valaki
oltani. Biztos megvárták, míg az összes adóív elég.
Az 1820-as évek elején került Silling András (Andreas Schilling) a református
gyülekezetbe a lelkésznek. A vármegyei szolgabírónak, Szalay Pálnak megvolt
vele a baja. Szalay nemzeti magyar érzelmű volt, Schilling meg sváb gyerek. A
gyülekezet tagjai a prédikációt inkább németül kívánták hallgatni. Merthogy azt
értették. (Deikert, Martin, Hirsch, Holczimmer, Keller… — mit is várjunk ilyen
nevektől?) Szalay szolgabíró erre bement a templomba istentisztelet előtt és
kifakadt: „Én soha nem hallgatom többet ennek a hunczut akasztófára való
sváb papnak a szaros beszédjeit. Ti se hallgassátok!”

Aztán ez is elmúlt, mint a kolera (mert sajnos az is pusztított, nemcsak a
szolgabírók) és Schilling szépen kiadta a Magyarországi német református
gyülekezetek énekeskönyvét, német nyelven, néhány saját szerzeménnyel is gazdagítva. Címe: Gesangbuch zum Gebrauche der evangelisch reformirten
deutschen Gemeinden in Ungarn. Pest, 1833.

1854-ben hunyt el és temetőnkben áll sírköve. Titokban arra vár, hogy egyszer
csak kapjon valami posztumusz kitüntetést a várostól…

Silling András sírköve Soltvadkert Protestáns temető

Káposzta Lajos nyugalmazott esperes lelkész zárszava a mindenkori társadalmi
rendszerek visszásságait feszegette. És ezzel együtt ezek humoros oldalát is.
Mert hogy is lehetett megélni (vagy nevetés nélkül megállni) 1962-ben fiatal
segédlelkészként azt a mondatot, melyet Salgótarjánban, bányásznapon tolt
oda párttitkár: „Felkérem a pap elvtársat, kezdje el a Himnuszt!”

Káposzta Lajos, nyugalmazott esperes

„Talán ha közös nevezőre jutnánk, sokat lendítene előre” — zárta gondolatait.

Lévén az aktív tanári állományból legalább egy matematika szakos jelen volt, ő
értette is. Aztán majd továbbadja.

Áldás, békesség!

ifj. Káposzta Lajos, a helyi értéktár tagja

Foto: Birofoto  –  Unimarket Trade Kft.

-Hírdetés -

Friss cikkeink