A Bercsényi utcában állok Soltvadkerten. Mégpedig egy olyan parasztház előtt,
amiből 50 éve még elég sok volt a faluban, most viszont már alig. Itt találkozunk
nemsokára egy különleges cigányembörrel, Sztojka „Kalapos” Zoltánnal.
Országos ismertségű, ami több dolognak köszönhető. Egyrészt pár évvel ezelőtt
szerepelt a Fábry Show-ban, másrészt pedig könyv is megjelent róla. Zoli amúgy
jövendőmondással is foglalkozik, de legalább — becsületére legyen mondva —
gondolatait nem teszi közzé a neten, mint más megmondó emberek a
sajátjaikat, Nosztradamusz, Dalai Lama vagy Kung-Fu-Ceo-Teo nagy bölcsek
kijelentéseinek álcázva.
Közben megérkezik a házigazdám, kerékpáron, bő cigány ingben. Bemegyünk,
hogy a ház hátsó traktusában megnézzük a magánmúzeumot. Közben egy
teljesen ép, nagyvonalúan benajlonozott zongora ugrik elénk az udvaron. „Azt
mondták, elhozhatom, hát fel is pakoltuk a barátokkal. Becsomagoltuk, így
most védve van az esőtől.” — magyarázza Zoli. A zongora hatását a pár méterre
lévő ólakból kiszűrődő hápogás és röfögés teszi teljessé.
Naponta kétszer járok ide etetni, hát gondoltam, berendezek itt egy kis
múzeumot is. — tetszik a magyarázat — mer ugye, Lajám, te tudod, volt nekem
pár régiségem, aztán most legalább van őket hová elhelyeznem. Tessék, itt a
gang, hát nem gyönyörű?
— Szépen elrendezted, vendégváró egy falrészlet, az biztos. Na, állj ide,
lekaplak!
Ez itt a falon egy különleges sorozat: a Miatyánk egyes mondatai, külön-külön
tányérokra pingálva. Volt vele feladatunk, amíg összeraktuk, de legalább
kiderült, ki tudja rendesen ezt az imádságot… Mert tudod, mi nagyon vallásos
nép vagyunk! Nemsokára megyünk a csatkai cigánybúcsúba is. Na de aztán
menjünk be a házba! Itt fogsz te majd nagyon elcsodálkozni!
A konyhába érkezünk. Onnan lehet tudni, mert sparherd, konyhaszekrény,
dísztányérok és más eszközök garmadája fogad. Zoli rögtön talál poharakat. —
Egy pálinkát?
— Feltétlenül… Eggs! Van ám gyűjtemény, az biztos. Honnan jött mindez
össze?
Kaptam… meg hagyatékokból nekem jutott… no meg vásároltam is… Tudod:
szép lassan összejön az embernek ilyen gyűjtemény. Na de mutatok olyat, amit
nem is gondolnál. Na, hogy hívták a nyolcvanas évek áruházláncát?
— Öööö… Centrum…. ööö… ÁBC… ööö… Skálaaaa!!!
Na, ez az! Ezt a Skála-kópés gyufa-csomagot neked találtam, fogadd szeretettel!
Meg kapsz tőlem filléres gyertyákat is. Ezeket tanyán egy otthagyott
konyhaasztal fiókjában találtam.
— Lekötelezel, nem fogadhatom el… na jó: mégis! Ilyen másnak aztán
tényleg nincs!
Na jó, vannak itt olyan kincsek, amit nem adok oda, csak megmutatom… De
hirtelen megcsörren Zoli telefonja. Nem megy az udvarra, így hallom mindkét
felet. Egy egyetemi tanár Szegedről a hívó, aki romológus, azaz cigányság-
kutató. „Igen, professzor úr… hogyan készüljek? … kis előadás lesz, persze…
várom a találkozást!” — Egyetemistákkal érkezik ide a tanár, nálam fognak
kutatni, jó mi? — Zoli elégedett: az ismertség, az ismertség. — Mert tudod, én
szépen fogadom az egyetemistákat: fel vagyok hagyományosan öltözve, ing,
kalap, aztán mesélek nekik, ha kell magyarul, ha kell cigányul. Na, gyere beljebb
a szobába!
Szekrények, ágy, viselet a babákon, az asztalon könyvek. — Amit itt látsz, annak
mind megvan a története. Például ez a szemfedő egy igazi temetési kellék. A
ruhák a magyar és a cigány népviseletből. Hasonlít, de a mienké mindég
színesebb és több a díszítés. Például ha fémlapokat, pénzérméket fűzünk fel a
derékra vagy a nyakba, az a gazdagság jele. Vagy itt ez az intarziás szekrény, a
bejárattal szemben, nagyon sokat ért. Nem is biztos, hogy nászajándék volt.
Lehetett ez sokkal későbbi vétel, amikor már megtehette a család.
— A könyvek és fényképek egy külön világ. Érdemes beleolvasni,
megnézegetni!
Úgy ám: akik idejönnek hozzám, gyakran leülnek és csak úgy elolvasnak
mindent. A képek hátuljára is írtak üzeneteket: hogy aztán kicsoda és kinek,
már nem tudni.
— Tanulságos egy gyűjtemény! Biztos büszke rád a cigány kisebbségi
önkormányzat.
Csak úgy, mint rád a német!
— Ja, persze. Ezt most meg is beszéltük.
Még egy pálinkát, Lajám?
— Egy búcsúpohárkával. Ha nem sajnálod.
Tőled nem. Áldjon meg a drago szunto Dél!
Soltvadkert Bercsényi u. 30.
Kalandtúra info és bejelentkezés Kalapos Zolinál: 0036307349298
Lejegyezte: Káposzta Lajos, a helyi értéktár tagja
