Végre megnyílt a turisztikai információs faház a város központjában. Már nagyon vártuk! Én már vagy 30 éve! Odamentem július közepén, köszöntem.
Benn álldogált a jövő reménysége: a közszolgálatos fiatal.
Megkérdeztem: Können Sie mir Informationen über das Programm am See sagen?
Mire a hölgy azonnal rávágta: He?
Na még egyszer, hollandul is: Können Zíí mír információnen gében über dász prográm ám
Zéé?
Ekkor már kihallatszott a válaszból a jövőért érzett felelősség: Hee?
Na, angolul: Can you tell me something about the programs at the lake?
A válasz egy a „mitzavarszitt engemet péntekdélután” – felhanggal bővült ki: Háe?
Megkegyelmeztem, irány a helyi nyelv, hátha ismeri, ergo a magyar: El tudná mondani,
milyen programok várhatók a tóparton idén nyáron?
Gyors lapozgatás a kitett, nem odavaló prospektusocskák (konkrétan mindenféle
reklámanyagok) között, majd jött a találó, szakértői felelet: … Hát… korábban volt itt béemvé találkozó, de … talán idén nem lesz… nem is tudom… meg régebben volt valami sörfesztivál…
(Medgyes és Színes kiemelve! Örüljetek, legendák lettetek!
Nem tud semmiről semmit, de legalább annyit kimond, hogy béemvé.
Hofi Gézának igaza volt: „Mi akarsz lenni, öcsi?” — „Focista!”
(Ezt se sokan értik már, de nem is nekik szólt.)
Na, ekkor azért előbújt belőlem a szakmai kíváncsiság: Oszt mondjad már, hogy mit csinálsz itt?
Hát — mondja a hölgyike — ezeket a cuccokat kell itt árulnom! Mutat körbe, a könyvekre és a pólókra.
Nyomozunk csak tovább: És ki a munkáltatód itt?
— A Hivatal…
Úúúúú! Izzik a galagonya.
Konkrét kérdés következett: De konkrétan ki küldött ki ide, hogy
ezt az információs bodegát csináld?
— … ööö… valamilyen Rita…
Feladtam.
Igaz, még innen is van lefelé, de nyugi: mindjárt odaérünk a legaljára!
Káposzta Lajos idegenforgalmi szakközgazdász, a Soltvadkerti Értéktár tagja
