Ünnepi istentisztelet a Soltvadkerti Evangélikus Templom 185 éves évfordulóján.
A vasárnap délelőtti hálaadó istentisztelet a templom megújulásának és fennállásának 185. évfordulója is volt egyben.
Az ünnepi istentisztelettel és közgyűléssel emlékeztek a soltvadkerti evangélikusok idén felújított templomuk 185. születésnapjára. Az 1837. okt. 31-én felszentelt templom az elmúlt vasárnapon zsúfolásig megtelt a mai hívekkel. A megjelent gyülekezet Kondor Péter püspök tolmácsolásában hallhatta az igei üzenetet.
Az ünnepi alkalmon közreműködtek a helyi evangélikus óvoda és iskola óvodásai és diákjai, valamint a gyülekezet kórusa.
Az idei esztendőben fejeződött be a templom külső felújítása a toronysüveg cseréjével, a toronyóra szerkezet felújításával és a torony külső festésével.
Természetesen a villámvédelmi rendszer is felújításra került, és a galambok elriasztására is sikerült megfelelő megoldást találni.
De utazzunk egy kicsit az időben.
A templom és a soltvadkerti evangélikusság rövid története:
– Soltvadkert azon ritka magyarországi települések közé tartozik, ahol az evangélikus templom áll a központban. Köszönhető ez annak, hogy az 1740-es években kezdődő földesúri betelepítések során először református, illetve evangélikus németek (először württembergi svábok) érkeztek a lakatlan Vadkert pusztára. Ezt követte még több sváb, majd szlovák család betelepülése.
Mindenki a saját anyanyelvét használta, mind a hétköznapokban, mind pedig a hitéletben, de mégis összekötötte őket az evangélikus és a református hit. Az írások szerint a két felekezet több ízben is összefogott: 1747-ben közös imaházat és iskolát építettek. Noha a falu földesurai, az Orczyak nem tiltották a szabad vallásgyakorlást, a kalocsai érsek emberei többször is lerombolták a protestánsok iskolaházát, fatemplomát. Emiatt sokan elvándoroltak, de jelentős volt a betelepülők száma is, így a német ajkúak mellé felvidéki, Liptó és Zólyom megyei szlovák evangélikus családok érkeztek. Az összefogás eredményei azonban ma is láthatók: egymás mellett áll a két gyülekezet temploma, és a protestáns temetőt is közösen működtetik.
– II. József Türelmi Rendeletét követően 1784-ben elkészült az a templom, amely az 1830-as évekig szolgált a külön-külön működő német és szlovák gyülekezet otthonául. Ám a templomocska ekkor már rozzant állapota és szűk méreteinél fogva nem felelt meg a követelményeknek. A magyar nyelv a jegyzőkönyvek szerint csak néhány bevándorló miatt volt gyakorlatban, az istentiszteleteket is általában szlovákul illetve németül tartották. Az, hogy az 1820-as években három nyelven folyt az igehirdetés, a felvidéki bányavárosok kivételével nem volt gyakorlat az országban.
– A ma is álló klasszicista stílusú templomot 1834-ben kezdték el építeni. 1834. március 4-én mindenki összegyűlt a korábbi templomban egy utolsó istentiszteletre, majd az istentisztelet után nekiláttak a hívek a régi templom lebontásához, ugyanis annak anyagát is felhasználták az új templomuk felépítéséhez. Az új, ma is álló templomot 1837-ben szentelték fel, mely köré az évtizedek folyamán iskolák, parókia, gyülekezeti ház és egyéb vallási célokat szolgáló épületek emelkedtek.
A magyarosodás több lépcsőben érte el az itt élőket. 1904-ben szlovák, 1944-ben pedig a német nyelvű istentisztelet szűnt meg. A két egymás mellett működő gyülekezet 1926-ban egyesült. A német nevűek nagyobb arányú kitelepítése a községben a II. világháborút követő időszakban többek közbenjárására nem történt meg.
A szószék alatti falon a templom emlékköve látható a következő német nyelvű felirattal: “Dies ist der Denckstein der evangelica Kirche in Vadkerd” (ez a vadkerti evangélikus templom emlékköve), melyet a jegyzőkönyvek szerint az 1840-es években helyeztek el az oltár előtti térdeplő alá, majd valószínűleg az 1930-as években óvatosságból elrejthette a lelkész, vagy a felügyelő. Mai helyére 1997-ben került. A főbejárat fölötti utcafronton Spannágel Ferenc lelkész (1836-1855) kronosztikonja, azaz korjelző verse olvasható: “Itt könnyít sugarán / Jézus szűk eszünknek igáján / Dúlt kebelünk írt lel, / Mennyei létre fesel.” Ha ennek kiemelt betűit római számnak véve összeadjuk, kijön a templomszentelés éve: 1837.
– A templomban található orgonát 1908 februárjában adták át. Már korábban is rendelkezett a gyülekezet orgonával, de az erről szóló leírások és emlékek nagy része nem maradt fenn. Az új orgonára a megrendelést 1905-ben adta le Kruttschnitt Antal soltvadkerti evangélikus lelkész Reiger Ottó Császári és Királyi Udvari Orgonagyárának. Az orgona 2 manuállal (azaz 2 billentyűsorral), lábpedállal és nyolc mellékváltozattal (azaz hangszínnel) készült el. Az orgona szekrényzetét festéssel és arannyal díszítették. A teljes vételár 4730 koronára rúgott. Az I. világháborúban elvitt sípok pótlása valamint kisebb-nagyobb javításokat követően a mai napig e hangszer szól minden vasárnap az evangélikus templomban.
2019-ben a hangszer egy nagyjavításon és intonáláson esett át.
– forrás: soltvadkertievangelikus.hu –
A hálaadó istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, ahol Homoki Pál esperes és Kis-Molnár Gábor gyülekezeti felügyelő számoltak be az elkészült toronysisak renoválási munkálatairól.
Beszámolójuk szerint a teljes rekonstrukció magában foglalta a császárfa cseréjét, az ácsmunkák elvégzését, új lemezborítást és csúcsdíszt, megújult villámvédelmet és a toronyóra megújítását, valamint a torony külső festését. Az összköltség mintegy 42 millió forintot tett ki. A megvalósulásra támogatás érkezett; a Magyar Államtól 15 millió, Soltvadkert Város Önkormányzatától 4 millió, Bács – Kiskun Egyházmegyétől 3,5 millió, a gyülekezeti hívektől 10,644.444,- millió forint, a fennmaradó összeget a gyülekezet saját forrásból fedezte.
Az ünnepség részeként az evangélikus iskolában meghirdetett templomot ábrázoló rajzverseny díjazottjai is átvehették jutalmukat.
Az iskolai rajzkiállítás helyezettjei és legszebb alkotásai, valamint a templomfotó kiállítás mindenki számára megtekinthetők a november 7-vel kezdődő héten a helyi evangélikus iskola alsós aulájában délután 3 és 5 óra között.
Az összejövetel az evangélikus gyülekezeti ház előtti faültetéssel ért véget, Temerini Ferenc polgármester és az evangélikus elöljárók közreműködésével.
A faültetést követően elkészült az presbitériun csoportképe,
Majd a jelenlévők átvonultak az iskola aulájába a rajz és fotokiállítást megtekinteni, illetve az azt követő közös ünnepi ebédre.
A pohárköszöntőt mondott Font Sándor – Az Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének felügyelője
Fotó: Birofoto – Unimarket Trade Kft.
