Mikor, miért?

A téli időszámítás mindig október utolsó vasárnapján kezdődik, ami idén azt jelenti, hogy október 30-án kell átállítani az óráinkat: 03:00-kor most visszafelé, 02:00-ra tekerhetjük a mutatót.

Az Európai Unió döntése szerint 2024-ben minden országnak véglegesen át kell állnia a választott téli vagy nyári időszámításra, ezután több óraátállítás nem lesz. Így ez lehet az egyik utolsó óraátállítás, amit átélünk. Biztosan sokan várják már az óraátállítás eltörlését, hiszen korábbi felmérések alapján 10-ből 9 magyar megszüntetné a kétféle időszámítást.

2018-ban történt az a népszavazás, amelyek keretében megkérdezték az EU lakosságát, mi a véleményük az óraátállításról. A válaszadók többsége az óraátállítás eltörlését támogatta, köztük is a magyarok körében volt az egyik legmagasabb az időszámítás-váltásokat ellenzők tábora.

Eredetileg az uniós tagállamok 2021-ig kaptak időt, hogy döntsenek róla, téli vagy nyári időszámítást fognak-e használni a jövőben, ha eltörölték az óraátállítást. Azonban a világnak kisebb gondja is nagyobb volt 2020-ban annál, hogy erről döntés szülessen, így a határidőt kitolták 2024-ig. Utoljára a hazai óraátállítás akkor került szóba, amikor Gulyás Gergely a 2021. február 25-i Kormányinfón arról beszélt, hogy bár Magyarország lakosságának többsége szerint a nyári időszámítást kellene megtartani, az lenne az előnyös, ha az EU tagországai egységesen döntenének és ahhoz tudna igazodni az ország.

A tudomány a téli időszámítást támogatja

A Magyar Alvás Szövetség főtitkára, G. Németh György korábban elmondta, hogy az óraátállításhoz az emberi szervezet nehezen alkalmazkodik, sőt a biológiai ritmust vizsgáló szakemberek egyenesen azon a véleményen vannak, hogy igazából sohasem képes alkalmazkodni. Kutatások szerint a tavaszi óraátállítást követő első éjszakán mintegy 40 perccel alszunk kevesebbet, mely idővel 19 percre csökken, de az elveszett idő teljesen nem tűnik el. Azt pedig igenis megérzi a szervezetünk, ha mesterséges módon megbontjuk az évmilliók során kialakult biológiai ritmusunk, alvás esetében a cirkadián ritmusunkat.

Az alváskutatás, a napszakos ritmusok jelentőségének és szerveződési mechanizmusainak feltárásáért adott 2017-es élettani Nobel-díj, a baleseti statisztikák és még sok minden más arra tanít bennünket, hogy az órákat nem célszerű átállítani, sem pedig a korán kelést erőltetni, vagyis az eredeti, az időzónánknak megfelelő idő visszaállítása lenne a legésszerűbb döntés élettani, egészségügyi szempontból. Sok évezred év óta élünk olyan időbeosztás szerint, amelyben a tevékeny óráink súlypontja a természetes fénnyel szinkronizált, mely a jelenlegi téli időszámításnak felel meg leginkább a Magyar Alvás Szövetség szerint.

És ha már óra,  legyen egy svájci különlegesség

Az óra, ami levegővel megy…

– Asztali óra, amit nem kézzel kell felhúzni. Nem elemes, nincs hozzá kulcs. A hőmérséklet változása működteti. Örökké.

Egy kis történelem:

Valamivel több, mint 350 éve az olaszországi Velencében a spolettoi Don Domenico Marinelli bemutatott egy tanulmányt “Horologi elementari… fatti con l’acqua, la terra e col fuoco” címmel, amiben az órák természetes erők általi meghajtásáról elmélkedett. Egy évvel később, 1664-ben a würzburgi Father Kaspar Schott a Technica curisoa című tanulmányában Mirabilia Chronometrica néven egy fejezetet áldozott annak, hogy az órák meghajtása és a levegő kapcsolatát vizsgálja, a levegőt használva, mint erőforrás. Innen eredeztethetjük a későbbi Atmos létrejöttét.
Pár száz évvel később Jean-Leon Reutter tökéletesítette a 17-18-19. századi fejlesztéseket és a kísérleti Atmos 0 után 1929-ben bemutatta az Atmos I-et. Az ez idő tájt a LeCoultre cégnek karóra szerkezeteket; asztali-, valamint műszerfal órákat készítő Jaeger felfigyelt a különleges szerkezetre, és J-L. Reuttertől megvásárolta a szabadalmak jogát.
Mivel az Atmos működési elve a LeCoultre manufaktúrát is izgatta, sőt, saját fejlesztésbe is kezdtek, így az egyébként is kapcsolatban álló és közösen tevékenykedő cégek kiléptek a “névtelen” közös munka mögül, és egyesültek -a közreműködés korábban sem volt titkolt-. Ekkoriban (1936-1937) vált a Jaeger és a LeCoultre a ma is ismert Jaeger-LeCoultre (JLC) órakészítő vállalattá.
Miután 1936 januárjában teljes mértékben a JLC-hez kerültek az Atmos jogai, májusban már be is mutatták az Atmos II modellt. Innen felgyorsítjuk az eseményeket, egészen 1983/84-ig, amikor is cikkünk alanyát, a ref.540-et elindította a gyártó.
Ekkor változtattak a számozáson, és kaptak a modellek négy helyett három számból álló referenciaszámot. Mivel nem karóráról beszélünk, ezért nem feltétlen tudjuk ugyanazokat az elnevezéseket használni. -JLC Atmos ref.540 –
– Az 1984-1989 között gyártott modell a rengeteg változat között az alapmodellnek minősül, mégis talán az egyik legletisztultabb darab. A 23 centiméter magas, 20 centiméter széles  és 15 centiméter mély keret aranyozott. A számlap tört fehér, aranyozott indexekkel.

A szerkezet pedig…

A szerkezet az óra legkülönlegesebb része. A szerkezet hátán található “tartály” etil-klorid (klóretán) nevű gázt, egy membránt és egy spirálrugót foglal magába. Az etil-klorid a hőmérséklet minimális változására tágul, vagy szűkül, ezzel mozgatva a membránt, annak túloldalán a spirálrugót, ami egy vékony láncon keresztül húzza fel a motorrugót. 1 Celsius fok hőmérsékletváltozás hatására a szerkezet ~ 48 órányi járástartalékot képez.
– Az Atmos nem siet sehova. A karóráknál megszoktuk, hogy a billegő lengésszáma óránként szerkezettől függően 18.000-36.000 között mozog. Az Atmos esetében ez 120, tehát a horgonyvilla félpercenként léptet egyet a gátkeréken, míg karóráknál ez a másodperc  egyötöd, vagy akár egytized része alatt megtörténik. Persze az Atmos összehasonlítása a karórákkal nem szakmai alapú, mert egészen mást képviselnek, de viszonyítási alapnak megfelelő.

Az inga az Atmos esetében nem jobbra és balra leng, hanem jobbra és balra, fix függőleges tengelyen forog, ez a forgás pedig közvetetten mozgatja a horgonyszárat, ami közvetlen összeköttetésben van a horgonnyal, ami pedig kapcsolatban a gátkerékkel. És lőn az óra, ami a hőmérsékletváltozás függvényében emberi beavatkozás nélkül -mondhatnánk- örökmozgó, de ezt is kell szervizelni. Ritkán.

Pontosság:

Bár éveken át másodperc pontos csak figyelmes szabályozás után lehet, de a tolerált maximális járáseltérése egy ilyen 80-as évek beli darabnak havi 1 perc, amit ha lebontunk, akkor ez napi 2 másodperc. Ez akár még a karórák kronométer szabványának is megfelel, és ha figyelembe vesszük, hogy itt percenként nem 480-szor, hanem mindössze kettőször halljuk ketyegni az órát, akkor ez kifejezetten kiemelkedő teljesítmény.

Záró gondolatok:

Atmosból rengeteg különböző változat készült. Nyomtatott számokkal és indexekkel, teli számlappal, acél kerettel, holdfázissal, és még sorolhatnánk, mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, feltéve, ha érez olyan egészséges fanatizmust az órák kapcsán, hogy egy helyhez kötött időtlen időmérőt vásárolna legalább 5-600.000 forintért-használtan. Ez nem kevés pénz egy asztali óráért, viszont nem irreális egy olyan szerkezetért, ami nem csak esztétikus, de az óraipar egyik “legtermészetesebb” fejlesztését használja. Ha egy automata órára azt tudjuk mondani, hogy “együtt él velünk”, akkor az Atmosra nyugodtan mondhatjuk, hogy “egy levegőt szívunk vele”.

Szöveg és fotók: Ligetfalvi Viktor – Kronometer