— mégpedig Bócsán.
Hogy miért itt? Biblikusan szólva: „mert itt volt számukra hely…” na de majd később bővebben!
Már 45 éve fogalom a környéken a soltvadkerti citerazenekar, mely fennállása alatt több
néven, különböző felállásokban művelte a népművészet e jeles ágát.
A zenekar jelenlegi neve: Kútágas ’77 Citerazenekar. Ennek apropója az, hogy az alapító család Soltvadkert Kútágas dűlőből származik és az alakulás ideje 1977.
Tekintsünk visz a kezdetekre!
A magyarországi gulyáskommunizmus virágzó időszakában vagyunk.
Úgy tűnik, megtörtént a „kiegyezés” a kádári politikai elit és a magánszféra között: bizonyos korlátokkal engedélyezik a magánvállalkozásokat és gazdaságokat, működhetnek az egyházak és divattá válik a népi kultúra művelése is — pl. A „Repülj páva” televíziós vetélkedő hozadékaként.
Ekkor kezdeményezi Fekete Ferencné soltvadkerti tanárnő, a 928-as sz. Petőfi Sándor
Úttörőcsapat vezetője, hogy alakuljon egy gyerek citera klub. Ez Mogyorósi József
vezetésével meg is valósul a művelődési házban. Itt jelenik meg egy úttörő kislány, Duchai
Judit, aki egyik napról a másik eldönti: nekem kell egy citera!
Édesapja, Duchai György kapva kap a lehetőségen: az ő családjukban mindig ott volt a
nótázás és a zenélés! Vezetésével megalakul a soltvadkerti citerazenekar és saját citerák
kerülnek ki a keze alól, melyeket balotaszállási mintadarab alapján maga készített el.
Abból a csapatból Juditon kívül Hoffmann Bálintot köszöntötték körükben.
A zenekar életében több újrakezdés és váltás történt. A zenélés mellett számos kulturális és esemény szervezésében vettek részt. A legjelentősebb ezek közül a Vadkerti-tó partján
rendezett majálisok, a Soltvadkerti Dalosok és Verselők Estje sorozat, valamint a rendszeres vendégfellépések. Jelenlegi vendégeik között a régi partnereket is köszönthették!
A zenekar tehát Soltvadkertről indult, aztán a központ az elmúlt 10 évben fokozatosan
átkerült Bócsára!
Ennek oka pedig nem más, mint hogy a zenekar vezetője, Duchai Judit és a bócsai Tóth
János 11 éve egy párt alkotnak. Néhány esztendeje egy nyugodalmas, építő időszak zajlik a zenekar életében. Két éve ismét egyesületként működnek. Hetente Bócsán vagy
Soltvadkerten tartott próbáikon tizenketten zenélnek együtt. A tagok a 6 bócsai mellett
Soltvadkertről, Algyőről, Kiskunmajsáról, Pirtóról és Kecelről járnak össze. Fontosnak tartják a gyerekek tanítását és a minőségi zenélést.
És noha ezt a találkozót Soltvadkerten akarták megrendezni, anyagi okokból — az ingyenes
terembér miatt — jobbnak látták Bócsára pozícionálni a jubileumi eseményt.
A fellépő vendégek a legjobb zenésztársak és barátok közül kerültek ki: Balotaszállási Citerazenekar, Keceli Bográzó Citerazenekar, Nagykikindai Őszirózsa Asszonykórus, Átányi Nyugdíjas Népdalkör.
Változatos programjukban szerepeltek népdalok, vidám „mama-dumaszínház”, virtuóz
néptánc és mesterfokon művelt népi kultúra.
A műsor elején jeles vendégek mondtak köszöntőt: Szőke-Tóth Mihály és Temerini Ferenc Bócsa ill. Soltvadkert polgármestere, valamint Káposzta Lajos nyugalmazott evangélikus esperes-lelkész. Vacsora előtt pedig a házigazda zenekar adott át emléklapokat a kedves vendégsereg prominens tagjainak és a művész csoportok vezetőinek.
Külön meglepetés volt az újvidéki magyar rádió zenei szerkesztője, Dukai István jelenléte, aki nagyra értékeli a népi hagyományok ápolását. Jó volt beszélgetni, együtt lenni, valamint közösen elmondani néhány nótát!
Káposzta Lajos
