hétfő, augusztus 15, 2022
spot_img
KezdőlapSoltvadkert hírekHelyi értékeinkGyémánt diploma a nyugdíjas esperesnek

Gyémánt diploma a nyugdíjas esperesnek

Június végén érkezett a levél Soltvadkertre: Káposzta Lajos evangélikus esperes-lelkész a hatvan évvel ezelőtt, 1962-ben letett lelkészvizsga alkalmából gyémánt diplomát vehet át az Evangélikus Teológiai Egyetemen.

Az ünnepélyes eseménye egy szép júliusi délutánon került sor. A 60, 50 illetve 40 éve
diplomázó jubiláló lelkészek mellett a fiatalabb generáció tagjai is most vehették át az
egyetemi tanulmányokat igazoló iratot. Így igazán népes gyülekezet jött össze a budapest-
zuglói evangélikus templomban. Az átadón megjelent az Evangélikus Teológiai Egyetem professzori kara, számos egyházi és világi vezető, valamint a meghatott családtagok. Az 1962-ben diplomát szerzett fiatalok közül már csak hárman voltak jelen. Az ünnepséget tanulságos beszélgetés követte, hiszen ők olyan időket éltek meg, amit ma már nem sokan hisznek el.

Na meg már nem is sok embert érdekel.
Ez mondjuk hiba, mert így könnyebben ismétlődik meg a rossz döntésekkel teli múlt, viszont jelen cikkünk nem erről szól. Nem is a vadkerti 39 évről.

Káposzta Lajos nyugalmazott esperes 2022

Legyen a folytatás címe:

A segédlelkészi időszak Káposzta Lajos lelkész életében 1962-1968

Ezekről az évekről ő maga vall a következőképpen:
A lelkészszentelésem Óbudán volt 1962. június végén. Velem együtt szentelték Szebik Imre
későbbi püspököt, valamint Molnár Jenő későbbi szentgotthárdi lelkészt.
Nem volt divat, hogy kiszálltak falura szentelésre, a lelkész eredeti gyülekezetébe. Nem is
győztük volna anyagilag.

Az ezt követő állomások

1962. augusztus 1. Salgótarján
Terei Endre volt a főnököm. Onnan kerékpárral jártam át Somoskőújfaluba, buszon pedig
Karancslapujtőre. Itt az első bányásznapon azzal kezdtünk, hogy renováltuk a templomot.
Egy nap alatt elvégezték az ottani gyülekezeti tagok. Nem tetszett a hatóságnak, mert nem
volt rá engedély.

Eljöttem karácsony estéjén, megtartotta Somoskőújfaluban még az istentiszteletet, aztán
felültem a vonatra és hazamentem Tokajba. Ennek az volt az oka, hogy nem kaptam
fűtőanyagot és hideg volt a segédlelkészi szállás.
Levelet írtam Vető püspök úrnak, hogy nem kiléptem, hanem egyszerűen fáztam.

1963. január elejétől: Balassagyarmat
Itt Szabó József korábbi püspök volt a főnököm. Ő híres Madách kutató volt.
„Az egyik legszebben magyarul prédikáló lelkész!” — ahogy akkor mondták.

1963. március 1-jén Budapest, Angyalföld
Ott 2,5 évig voltam segédlelkész. Gádor András volt a főnököm. Káldy Zoltán püspök így
rendelte.

1965 őszétől 1967. június közepéig: Berlin
Ebben az időszakban ösztöndíjas hallgató voltam a berlini Humboldt Egyetemen. Ezután a
német lelkészvizsgát is letettem. Amikor jelentkeztem, még Vető Lajos volt a püspök, amikor pedig a vizsgára került a sor, már Ottlyk Ernő. Weltler Ödön volt a vizsgabizottság elnöke. Be kellett adni egy német nyelvű temetési és esketési igehirdetés, majd pedig egy dolgozatot / előadást a reformációról.
Hárman rendelkeztünk német nyelvű lelkészvizsgával akkor Magyarországon:
Joób Olivér soproni lelkész, Reuss András egyetemi tanár és jómagam.

1967. szeptember 1.: Budavár
Hazaérkezésem után a Budavári Evangélikus Gyülekezetbe kerültem segédlelkésznek, akkor már feleségemmel, Hegyi Ilonával. A lakás a lelkészi hivatal udvarán volt hátul, az emeleten.
Itt a villanyt sógoromék (Hegyi Sándor és Hegyi László) szerelték át, illetve kifestettünk. Két szoba, előszoba, konyha.
Két iroda volt a hivatalban: a belső volt a parókus lelkészé, a külső a titkáré.

A másodlelkész Madocsasi Miklós volt: hűséges szolgálatot végzett.
A hívek a Várból, Paserétről és a környező városrészekből jöttek. De vasárnaponként
Pasaréten is prédikáltunk. Aztán voltak közös rendezvényeink a pasaréti református
gyülekezettel is. Iskolai hittant nem tartottunk. A gyülekezet mintegy 2.000 főt számlált és nagyon magas színvonalú volt: egyetemi tanárok, művelt presbiterek, sokan még Sréter Ferenc idejéből.

Volt olyan presbiterünk, egyetemi tanár, Váradi Lajos násza, aki németül is tudott
igehirdetést tartani. Ennek eleinte hasznát vette az egyház: német istentisztelteken prédikáltam, az 1968-as Európai Egyházak Kisebbségi Konferenciáján, a Vörös Csillag Szállóban pedig tolmácsoltam.
Ezzel együtt járt, hogy a kelenföldi gyülekezetben is én tolmácsoltam a konferencia
résztvevőinek igehirdetését.
Minden negyedévben tartottunk a Bécsikapu téri gyülekezet kápolnájában német
istentiszteletet. Főnököm, Váradi Lajos esperes megírta a meghívókat és pedig személyesen hordtam ki a leveleket a német nyelvű országok nagykövetségeire. 60-70 fő volt jelen ezeken az alkalmakon, köztük az NDK diplomaták is.
Csákó Gyula volt az irodafőnök, aki korábban Nyíregyházán Túróczy Zoltán püspöknek is
titkára volt. A kántor Peskó György volt: egy külön tanulmány!

Néha áment igehirdetés alatt a közeli presszóba megkávézni, rágyújtani. Aztán egyszer hamarabb befejeztem és a szószékről elkezdtem énekelni a Jézus a te beszédedet.
Többet nem ment át kávézni istentisztelet alatt, amikor én prédikáltam…
Jó munkatárs volt: a zeneművészeti Főiskolára sokszor kaptunk tőle tiszteletjegyet különböző koncertekre.

Aztán amikor Lajos fiam 1968. június 9-én megszületett, akkor a 9 órás után felszóltam neki, hogy „megszületett” és pedig leszólt, hogy „a két istentisztelet között megszámítjuk”.
Lement a virágárushoz és megvette az összes virágot, ami ott volt. Az ő autójával mentünk a kórházba és a víztől csöpögő virágot kilógattam az ablakon, úgy vittük. Átadtuk Icának, és 11-re visszaértünk. Na igen, az Üllői úton nem is előzött meg senki!
Az énekkarnak Csorba István volt a karnagya. Feleségemmel, Icával oda jártunk. Ő alt volt, én pedig tenor.
A Várba én nem mentem vissza sohasem. Nem is hívtak.
Az iktatásomra Matyák István presbiter jött el, az esperes pedig írt egy levelet ebből az alkalomból.
Ide jött engem meghallgatni a soltvadkerti gyülekezet egyik presbitere, Kerényi Ádám.
„Kerényi úr, maga nagyon rosszban sántikál itt, el akarja vinni a papunkat” — mondta neki
Jerney tanácsos, az egyik gyülekezeti elöljáró, aki ismerte Ádám bácsit. Aztán igaza is lett:
Soltvadkert megválasztott. Mégpedig három jelölt közül a zsúfolásig telt templom közgyűlése egyhangúlag!
1968. június 16: Káldy Zoltán püspök beiktatott lelkésznek Soltvadkertre. A többi már egy új történet.

Szöveg és foto: ifj. Káposzta Lajos

-Hírdetés -

Friss cikkeink