hétfő, augusztus 15, 2022
spot_img
KezdőlapEgyéb kategóriaTabutémák - A legnagyobb kisebbség: a nők

Tabutémák – A legnagyobb kisebbség: a nők

“Nyilvánvaló, hogy a nők elnyomása olyan probléma, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, de mi nem a sötétséget kárhoztatjuk, mi abban hiszünk, hogy egyetlen gyertyát is érdemes meggyújtanunk. Ha egyetlen nőt, egyetlen embert is megmenthetünk, az nagyon jó dolog.”
/Chrystia Freeland/

Milyen érdekes kettősmérce van a világban, melyek a férfiakat emelik a nők fölé minden tekintetetben. Botrányt követ botrány és azt vesszük észre, hogy férfiak döntenek nőket érintő kérdésekben, vagy a közmegítélés másként méri a nőt, mint a férfit. Az már csak mellékesen jegyzem meg, hogy gyakran a nő kevesebbet keres, mint a hasonló munkakörben lévő férfi és hiába tanultabb, kreatívabb, egy férfiközpontú világban egy nőnek kétszer annyit kell dolgoznia, ha érvényesülni akar.


De térjünk is vissza az érvényesülés családi és lelki vonalához, ami a nőket érinti.
Két külföldi hír borzolta a magyar kedélyeket is, az egyik egy komoly témát is érint: a női testtel kapcsolatos önrendelkezés jogát. Amerikában felülbírálták az abortusz törvényt és 15 állam azonnal abortusz ellenes törvényeket hozott. Miért is fontos ez? Hogy egy férfiakból álló bizottság korlátoz női jogokat? Hogy sem az erőszakból származó, sem az anya egészségét veszélyeztető magzat elvételét nem támogatják, sőt megtiltják…hová tartunk?

Magyarországon pedig meghatározzák a család fogalmát, de a családon belüli erőszak kezeletlen tabuként tesz tönkre embereket, okoz halált. Miért akarnak még több tragédiát? Miért akarnak még több lelkileg sérült gyermeket erre a világra? Férfiak döntenek egy olyan folyamatról, ami a nőben zajlik, amit ők sose élnek át, ami lehet csoda és lehet pokol is körülményektől függően. Miért divat ma a legfőbb érintett véleménye, nyilatkozata nélkül kényszert alkalmazni? A nők hátrányos helyzete, megítélése újra középkori szintekre süllyed vagy balkáni állapotokra.


Ehhez nem szorosan, de kapcsolódik egy bulvár jellegű téma kedélyborzoló magyar visszhangja. Egy hölgy 22 évnyi házasság, három gyermek után a férje által megcsalva, elvált ÉS nem vonult zárdába és kesergett, hanem továbblépett. Ennek tabut döngető hozadéka, hogy írt egy könyvet arról, hogy a szex lélekgyógyító hatása segített neki, amiben randizásai történetét írta le. Talán a lényeges gondolat abban rejtőzik, hogy még mindig van egy erős hátrányos diszkrimináció a nők felé.
Ha egy férfi hűtlen egy kapcsolatban, az természetes és vállonveregethető? Ha egy nő kapcsolaton kívül élvezi az életet az pedig k.rva lenne?

Amikor egy hosszú kapcsolat leépíti a nő önbizalmát, kisebbségi komplexusokat okoz a hazugság és megcsalás, akkor a nők többsége önigazolást keres, hogy mégis nőnek tartják, hogy mégis van olyan férfi, aki mondjuk három gyerek kihordása, megszülése után is tudja kívánni, nőként kezelni.
A férfi izgalomra, a nő törődésre vágyik…miért kell csodálkozni azon és elítélni azt, aki egy kapcsolat vége után nem az élete romjain csücsül és bánkódik? Elgondolkodtató, hogy a sok álszent családi fotó a boldogságról mennyi igazságot takar. Érdekes tény, hogy a nős és párkapcsolatban élő férfiak nagy százaléka nem a kapcsolatát menti, ha megromlik, hanem titokban, hazugságban keresi a másik nő által nyújtotta izgalmat. És minden hazugság kiderül! Viszont a nő az, aki minden téren hibáztatva van: a feleség azért, mert munka, gyerek és háztartás mellett nem tud elég időt szánni, hogy a férje igényeit szolgálja és nem nézi el a kiderült megcsalást, esetlegesen tovább mer lépni, lesz más férfi az életébe válás, kapcsolat után.
A szerető meg azért, mert mekkora szajha az, aki belép harmadikként egy kapcsolatba.

Szóval miért kell mentesíteni egy férfit nemi jogán a viselkedésének a felelőssége alól, ha a nőt elítéljük ennél sokkal kisebbért is? Viszont abban egyetértek, hogy egy ilyen témát kiteregetni részleteiben nem helyes, hogy a magánélet azokra tartozik, akik benne vannak az adott helyzetbe és nem a falu népére vagy a fél világra, akik így is imádnak mások kárán csámcsogni információ hiányában is.
Az előìtélet a pontos információk tudása nélkül káros nézet, ahogy az őszinteség és egymás tiszteletének hiánya az emberi kapcsolatokban, hogy is vezetne jó és egészséges példához egy következő generáció számára, akik minták nyomán tanulják az élet értékeit. Mutassunk hát jobb példát gyermekeinknek, hiszen azt kapják, amit adunk!
Te milyen sorsot szánsz a gyermekednek? És a lányodnak?

“Ha kinyitod előttem az ajtót, ne azért tedd, mert gyengébb vagyok! Ha kinyitod előttem az ajtót, azért nyisd ki, mert én minden egyes hónapban életem nagy részében felkészülök és elveszítek. Ha kinyitod előttem az ajtót, azért tedd, mert én hordom ki a gyereket. Ha kinyitod előttem az ajtót, azért tedd, mert 0-24 órában dolgozom, mint anya. Ha kinyitod előttem az ajtót, azért tedd, mert mindezek ellenére is kevesebb fizetést kapok, mint te. Ha kinyitod előttem az ajtót, azért tedd, mert én szedem össze a szennyes ruhát, hogy mert nem szólok, de láttam, hogy nézted a barátnőm húgát, mert én találom ki minden egyes nap, hogy mit együnk, mert vigyázok rád akkor is, ha fáradt vagyok, mert vigyázok mindannyiunkra akkor is, ha nem akarok. Ha kinyitod előttem az ajtót, azért tedd, mert épp tele van a kezem, vagy mert épp másra figyelek közben, vagy mert egyszerűen megérdemlem.”
/Farkas Franciska/

-Hírdetés -

Friss cikkeink