hétfő, szeptember 26, 2022
spot_img
KezdőlapÉletmódÚjszülött álmok

Újszülött álmok

 

“Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,
És többet a szeretet hatalmáról.”
/Diana Loomans/

Mindennapjaim, munkám és várandóságom során sok családtörténettel és krízishelyzeti feszültséggel találtam szembe magam, amit ismerőseim osztottak meg velem tanulságként családjukról. Számtalan tabutéma került felszínre, ami mellett gyakran csendesen elsunnyogunk, ahelyett, hogy elismernénk, hogy igen, egy gyermek érkezése és a gyermek a családban mindent megváltoztat: megmutatja a pár kapcsolatának stabilitását, kiderül, hogy ki-miben a gyenge láncszem adott esetben a kapcsolatban, hogy vannak-e egyáltalán biztos alapok és erre hogyan hat a közös csoda érkezése. Ugyanakkor megmutatja a női és férfi jellembeli sajátosságokat is.

Normatív krízis, pozitív stressz a gyermek érkezésének folyamata normál esetben, amit mind az anyának, mind az apának meg kell emésztenie, fel kell dolgoznia. Az anyának talán könnyebb, mert mi már a pozitív teszt utántól anyává érünk a testi-lelki változások során. Egy érzelmileg intelligens férfiban is viszonylag gyorsan tudatosul az apasága és annak hozadékai, viszont nekik a fizikai értelemben vett első kontaktus a gyermekkel mérvadó, a születés során születik többnyire meg az apasági erős kötelék. Egy várt gyermek esetén ez öröm, némi aggódással fűszerezve és közös élményként megélt csodás időszak, ahol erősödik a kapcsolat és a felmerülő gondokat is egymást támogatva oldja meg az újonnan lett család. Ez azért nem mindig ilyen álomszerű, de a közös cél, a szeretet és a bizalom felülír minden gondot.

a közös cél, a szeretet és a bizalom felülír minden gondot…

De vannak rossz kapcsolatok, ahol a gyermek az egyik fél által vagy egyáltalán nem várt vagy csupán időhúzási vagy anyagi céllal születik, ezekben a helyzetekben a szülőknél gyakori a társas magány, az eltávolodás és a megcsalás. A gyermek ennek lesz az áldozata és annak, hogy a szülők rá fogják, hogy a gyermek miatt kell fenntartani egy több sebből vérző kapcsolatot. Ebben mindenki sérül, főként a gyermek.
És vannak helyzetek, mint az enyém is, hogy társ nélkül maradtam a babavárás idején.
Ez lehet saját döntés vagy a pasinak a felelősség előli megfutamodása vagy olyan dilemma, amibe gyakran belefutunk, hogy társ nélkül a gyermekvállalás felelősség vagy felelőtlenség. Hogy meddig lehet és kell várni egy valódi társra? Számos előítéletes gondolat van ezzel kapcsolatban, de minden eset más és hazugság lenne biztosan kijelenteni, hogy a gyermek csak családban, apával és anyával élhet boldogan és teljes életet, hiszen a lelki sérüléseket, a legtöbbet, a pszichológusok szerint is, gyermekkorukban szerzik az emberek a közvetlen környezetük által. Egy nem akart vagy lelkileg, fizikailag, mentálisan bántalmazott gyermek örökölt sorsa az a minta, amit átad neki a szülő, ahogy a számos családi érzelmi válság is befolyásolja a gyermek fejlődését a jövőre nézve. Van akit megtanít túlélni és van aki azokhoz a gyengeségekhez nyúl, amik egy félresiklott élethez vezethetnek, amiket láthat egy boldogtalan családi helyzetben megoldásként.

Ha nincs harmónia a szülők közt, ha nincs együttes munka és következetes nevelés, ha nincs dicséret, odafigyelés és meghallgatás, ha nincs fegyelem, szabály és határ, akkor miért csodálkozunk, hogy a mai kor gyermeke tiszteletlen, önző és neveletlen is tud lenni…amellett, hogy ez a generáció hihetetlen gyorsasággal és intelligenciával tudja felismerni, megismerni a körülötte lévő folyamatosan változó világot és alkalmazkodni.

Mi is valójában tehát a szülő feladata? Szem előtt tartani a gyermeke érdekeit, figyelni az igényeire (nem anyagi értelemben!), meghallgatni, elfogadni, határokat szabni, életre nevelni és feltételek, elvárások nélkül mérhetetlenül szeretni. Ebben sose lehet tökéletest alkotni, mert hibázni mindannyian fogunk a szülői lét során, de a legjobb tükör maga a gyermek, mert azt mutatja, amit otthon kapott elsősorban vagy amire ez megtanította!

“A gyereknevelésben nem beszélni kell. Mondhatsz, amit akarsz, úgysem a szavaiddal – az életeddel mutatsz példát.”
/Nyírő András/

Szabadi Lívia

-Hírdetés -

Friss cikkeink