Ha könyvbemutató, akkor az sokak számára egyelő a görcsöléssel: Hogy kürtölök össze annyi „lézengő rittert” (lásd: Bánk bán) egy közepes szendvicsevéssel egybekötve?
Na ja: meg kis is vesz manapság könyvet?
Ezek a görcsök persze feloldhatók azzal a válasszal, hogy „mindegy, hogy 10 vagy 110 ember jön el, én mindenkinek örülök. És persze a családtagok úgysem jönnek, mert nekik már elegük van az összes éjszakai írógéppüfölésből…”
Jó gondolatok, mi?
Még jó, hogy a történészt nem (csak) ezek a motívumok hajtják!
Ahogy Starkné Koltai Gitta néni anno pontosan megmondta, „Te csak mesélj az embereknek az utcákról, a házakról, a sírokról és a régi iratokról! Aztán majd ahogy az idő telik, kiderül, hogy volt-e értelme. De nyugi: te azt nem fogod megérni!”
A nyugi, az megvan!
Ahogy Szakál Aurél, a kiskunhalasi Thorma Múzeum igazgatója vallja:
„könyvet mindig érdemes kiadni, és mindig lesz, aki elolvassa. Legfeljebb nem most.”
Így hát ismét kiadta a múzeum évkönyvét. Ez már az ötödik kötet, benne ifj. Káposzta Lajos két soltvadkerti tárgyú írásával. Ebből az egyiket, a hadifogoly és malenkij robot témakört mutatták be a református Nyitott Templom Napon Soltvadkerten.
A téma: Soltvadkerti hadifoglyok és elhurcoltak 1945-ben
Külön öröm volt, hogy több mint 80 ember volt rá kíváncsi, köztük a város vezetői. Na, nem a mostaniak, a régebbiek! Köztük a szerző volt tanárai, ami a legnagyobb elismerés!
Néhány vélemény:
„Ez rendezvény úgy volt kerek, ahogy mindig is, Laja!” (Fecske László volt alpolgármester)
„Nagyon tetszett az egész rendezvény. A helyszín gyönyörű. Az előadás lebilincselő és gondolatébresztő volt, mindemellett nagyon bensőséges és megható.” (Boróka Könyvtár, Bócsa)
„Édesapád hangja nekünk nagyon hiányzik Soltvadkerten és most jó volt hallani a visszaemlékezéseit a 60-as 70-es évekre.” (evangélikus házaspár)
„Nem vettél észre minket? Pedig ott ültünk mind a ketten, hátul. Aztán amikor vége lett, szépen hazamentünk. Tudod, a feleségem meglátta a neten a programajánlót, és azt mondta: Elmegyünk Vadkertre és meghallgatjuk a Káposztákat!” (Laci, autószerelő barátom Orgoványról)
„Köszönjük az előadást! Jó érzés volt meg emlékezni a nagyszüleimről.” (egy vadkerti családanya, aki nyolcadmagával jött)
„Lajoskám, gyere el hozzám, volna mesélni valóm neked! És igen, tudom a kérdésed: VAN borom!” (Windecker Sándor gazdálkodó)
Ezúton mondok köszönetet a református gyülekezet segítő tagjainak, a Vadkert TV és a Vadkertinfo munkatársainak, a Font és Erdős Borászatnak, ifj. Font Sándornak a szemelvények felolvasásáért, valamint családomnak, akik kibírták ezt a stresszt.
Na igen: más csak szimplán alkoholista és nem terheli a környezetét az irományaival!
Kiskunhalasi bemutató a Thorma János Múzeumban:
2022. június 16. csütörtök 17:00
Folytatás ősszel az 1804-es vadkerti pletykarovattal.
ifj. Káposzta Lajos, a tanulmány szerzője
