péntek, március 29, 2024
spot_img
KezdőlapSoltvadkert hírekHelyi értékeinkCsettegő, hadifoglyok, svábság

Csettegő, hadifoglyok, svábság

Érdekességek Soltvadkert történetéből

A kiskunhalasi Thorma János Múzeum Emlékkönyve idén 6. alkalommal jelent meg.
Az általában ötévente megjelenő kiadvány elé súlyos akadályokat gördített a koronavírus.   Először is nehéz volt összerakni, másodszor pedig a bemutató ideje csúszott mintegy fél évet. A soltvadkertieknek azonban külön öröm, hogy — mint mindig — ifj. Káposzta Lajos kutatásainak köszönhetően ismét nem maradtunk rólunk szóló tanulmány nélkül.

— Honnan az ötlet és a téma? — kérdezem városunk történészét.
Egy igazi kutatónál mindig ott sorakoznak a témák a fiókban — meséli a történész-újságíró. Aztán persze a megfelelő papírcsomót előhúzva még van mit csiszolni mindegyiken. A múzeum igazgatója, Szakál Aurél időben megkeresett és közölte, hogy akár két tanulmány is mehet Vadkertről, ha van. Persze hogy van!

Ifj. Káposzta Lajos soltvadkerti újságíró, történész
ifj. Káposzta Lajos

— Mire kell ilyenkor ügyelnie a szerzőnek?
Először is a szabályokra, amit a múzeumigazgató határoz meg.

— Ezek nehéz szabályok?
Nem: a jó vezető olyan szabályokat hoz, melyeknek értelme és célja van. Jelen esetben a terjedelem, az írások leadási határideje és néhány feldolgozási módszer volt lényeges. Ezekre az évkönyvekre az az előírás, hogy szakmailag magas színvonalú, de ugyanakkor olvasmányos, érthető mű kerüljön az olvasók kezébe. Az olvasó pedig nem mindig egyetemi végzettségű…

— Eddig mindegyik évkönyvben jelent meg tanulmánya. Köztük egy 1849-ben készült vadkerti szekrény leírása, a csettegő története, vagy az 1820-as évek vadkerti evangélikussága. Most pedig?
Két igen szép és divatos téma! Az egyik egy 1804-ben készült vadkerti térkép elemzése. A térképen látszanak a mai utcák, a telkek és megvan hozzá a teljes lakónévsor is.

— Tehát a „ki hol lakott és miből élt?” – kis mesék?
Mondhatni. Persze ehhez ismerni kell az adatok mögött rejlő történeteket, a családnevek változatait, illetve az egyházi és gazdasági hagyományokat. A korabeli hivatalos irat nyelve a magyar, de a nyelvújítás előtti időkből, ami némelykor feladja a leckét. Emellett sok a latin szó, mely az 1800-as évek eleji jognak megfelelő hivatalos információkat hordozza.
Érdekes, hogy tekintettel voltak a német nemzetiségre: a Vadkerten élő sváb családok nevét és foglalkozását németül adták meg, gót betűkkel írva. Ez egy különleges abc, mely nem egyezik az általunk ismert magyar vagy latin abc-vel.

— Ezeken a nyelveken tehát mind kell tudni?
Leginkább. Illetve adott esetben tudni kell, hogy kit hívjunk fel! Az ő nevük ott van a tanulmány végén.

— A másik tanulmány?
Az egy napjainkban új értelmet nyert anyag: a soltvadkerti hadifoglyok ill. malenkij robotra elhurcolt emberek története. Illetve a kedvenc műfajom: az interjú, de ezúttal csoportosan! Ilyenre több alkalommal sor került akkor, amikor a művelődési ház igazgatója voltam.

soltvadkerti hadifoglyok

— Gondolom, akkor is voltak erre pályázatok.
Nem tudok róla. Nekem ahhoz sosem kellett pályázat, hogy valamit csináljak. Sajnos (?) én még a kommunista Magyarországon nőttem fel, ahol ki volt írva:

„Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga”

— vagy valami ilyesmi.

Tehát anno, 2005-ben összehívtuk az akkor még élő volt hadifoglyokat és leszármazottjaikat. Emlékszem, kezdésként Szabadi Katalin egyetemi hallgató tartott egy előadást a tudomány jelenlegi állásáról (II. világháborús és hadifogoly emlékek a volt Szovjetunióban), aztán beszélgettünk ezekkel az emberekkel, bekapcsolt kamera előtt. Egyedülálló anyag jött létre, mely összevetve a Vadkerti Újság 1990-es évekbeli adataival (id. Mátyus Lajos és kollégái tollából), igazi ritkaság városunkról. Sok mindent tudunk erről a korszakról, de persze a levéltári anyagok átnézése még nagyrészt hátravan.

— Létezik ez a soltvadkerti értéktár, melynek része Nagy-Pál István helytörténeti kutatói tevékenysége. Ő nem ír ezekről?
Az értéktárról nem tudok, Nagy-Pál Istvánról igen. Ő nagyot alkotott a maga idejében!

Ha már itt tartunk: ha mindenkiről ilyen félrepofozott köztéri szobor jelenik meg, aki értéktár tag lesz, akkor hagyjuk is!

A kérdésre visszatérve: igen, ő is írt az 1804-es felmérésről. A felmérés fontos volt, mert annak idején mind az állam (Magyar Királyság), mind pedig az új földesúr, a Lukács család pontosan tudni akarta, hogy miből mennyi van Vadkerten. Több felmérés készült, teli (néha egymásnak ellentmondó) adatokkal.

Levéltári adatok

Ezekből Nagy-Pál István leközölt ugyan, viszont levéltári anyagról ő maga is megállapítja, hogy „nehezen olvasható”. Ő nagyítóüvegen keresztül nézte.
Én a modern technika segítségével akár egy-egy betűt is felnagyítok akkorára, hogy a teljes képernyőt kitölti. És ha valamit nem teljesen értek, az adott szövegrészt képernyőfotóval szétküldöm öt-hat kollégámnak, vagy felhívom őket mobiltelefonon. Egyeztetünk, megbeszéljük, ki mit gondol az adott kifejezésről: vajon mit jelentett akkor és mire vonatkozott.

— Ennek nyilván megvan a maga ára.
Nyilván. Nálam egy pohár bor. Vagyunk mi egymással olyan baráti kapcsolatban…

— Bizonyára a soltvadkerti származású történészekre gondol, akikkel jó együttműködést alakított ki.
Bizonyára azokra a tudósokra gondoltam, akikkel érdemes együttműködést kialakítani.

Visszatérve Nagy-Pál István Soltvadkert c. jeles kötetére: az 1970-es években sok mindenről nem volt szabad írni.

Így pl. az egész XX. századról csak az jöhetett le, ami belefért a sablonokba. Tilos volt tehát írni az 1919-es év kommunista bűneiről, a német, a szlovák és a cigány nemzetiségi kultúráról, az egyházak szerepéről, a II. világháború utáni elhurcolásokról, valamint az 50-es évek bűneiről.

— Szóval, ha újra írná ezt a könyvet, akkor ezekkel kellene csak kipótolni?
Nem. Mind mondtam, azt a könyvet a 70-es években írta meg (jobbára) egyetlen egy, nagy tehetségű és nagy szorgalmú ember. Azóta rengeteg levéltári anyag vált nyilvánossá, mely digitálisan és hagyományos levéltári módon egyaránt kutatható. Emellett változott a helytörténeti irodalmak stílusa és módszertana. Az emberek több fényképet, térképet és egyéb érdekességet várnak el. Ez a cikk most tart az 5972. betűnél — nem hiszem, hogy minden olvasó eljutott eddig. Pedig ez csak egy cikk, és nem is könyv…

Tehát: másképp olvasunk, mint ezelőtt 30-40 esztendővel. A célunk pedig az lenne, hogy minél többen olvassanak!

— Előbb direkt rákérdeztem, hogy „ha újra írná” … Eszerint újra írná ezt a könyvet?
Ha kell, persze. De azt is elmondtam, hogy ez a tanulmányom kollektív műfaj volt, ami kb. 20 oldalt tesz ki a gyűjteményes évkönyvben. Ugyanez a csapatmunka állna egy új Soltvadkert történetre. Erre azonban a jelenlegi helyzetben semmi esélyt nem látok.
— Miért? Talán nem lenne meg rá a pénz?

Az a pénz megvan. Mindenkinek a saját zsebében, amit erre szán. A nagyobb baj az, hogy sokan akarnának élére állni e jeles kezdeményezésnek. Túl sok lenne a „szakértő”. És ezzel oda jutnánk, mintha én pékséget nyitnék. Nem vagyok pék. De legalább bevallom.

Lejegyezte: Lehrer B.

NYITOTT TEMPLOM
Soltvadkerti hadifoglyok

Egy tanulmány Káposzta Lajos történésztől a kiskunhalasi Thorma János Múzeum évkönyvében.

Könyvbemutató és beszélgetés
Református gyülekezeti ház Soltvadkert Bocskai u. 7. (a templom mögött)
2022. május 8. vasárnap 17.00

A programból:
Bevezető áhítat (Sípos Ajtony Levente lelkész)
A könyv és ezen belül a tanulmány bemutatása
(Szakál Aurél múzeumigazgató és a szerző)
Felolvasások a visszaemlékezésekből
(a hadifoglyok leszármazottai)

Az elhurcolás és a fogság emlékei a 60-as 70-es
évek Soltvadkertjén
(Káposzta Lajos nyug. esperes-lelkész)
A bemutató után kis fogadás, beszélgetés,
valamint könyvvásárlási és dedikálási lehetőség
Info: www.kaposztalajos.hu, 06209466727

-Hírdetés -

Friss cikkeink