Nekem, 68-as generációnak jó gyerekkorom volt, mert csak jó zenét hallgathattam!” — „Hát még nekünk, Laja: mi jó tíz évvel idősebbek vagyunk nálad és akkor voltunk tinik…” És jogos volt a pont!
Hogy pontosan hol?
A Büdöstó partján, Szentkúti Margit tanyáján egy vidám osztálytalálkozó zajlott a hétvégén.
50 évvel ezelőtt, 1971 júniusában akasztotta a vállukra a ballagótarisznyát az osztályfőnök a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskolában.
A házigazda, Szentkúti Margit azzal hívott meg, hogy már 4 éve minden nyáron találkoznak és velük tartanak a házastársak is. Erre a jubileumi alkalomra két osztályfőnökük, Slezákné Becze Edit (Baja) és Keresztes Lászlóné Trapp Ilona is eljött.
Ahogy érkeztek a meghívottak, úgy elevenedtek fel a régi emlékek is. Több mint az osztály fele Vadkerten maradt — mesélte Hódos Andrea szervező. Néhányan Halason és Kőrösön laknak. Akik nagyon mesze kerültek, őket ritkábban látjuk és bizony 5-6 társunk már fentről figyel bennünket. A vacsora előtt meggyújtott gyertya az elhunyt tanárok és diáktársak emlékére égett.
Aztán csak úgy peregtek a történetek és a vidám emlékek. Következzék most ebből egy csokorral:
— Mi első osztálytól kezdve együtt voltunk. Nem szedték szét a társaságot elsőben.
— Na jó: Ambrus tanár néni Kaposvári Janit és Szávay Zsoltot szétültette. Pláne amikor megkérdezte, hogy ki mit olvasott a nyáron és Zsolt jelentkezett, hogy ő a Beatles Bibliát…
— Az orosz kötelező volt. Emellett többen németre is jártunk: ki Ambrus Kálmán, ki Káposzta Lajos bácsihoz. Aztán ez a nyelvtudás később jól is jött.
— Az egyhetes iskolai szüret felső tagozatban mindig nagy élményt jelentett. Kellett a diákmunkás, mert nem volt sem gépi szüret, sem románok. A szőlősorok között Omegát énekeltünk: „Régi csibészek”… Volt, hogy a szülők is jöttek segíteni, hogy a mi osztályunk nyerje meg a versenyt.
— Dolgoztunk az iskolai gyakorlókertben is. Az almát külön tárolókamrába kellett behordani. Aztán később a bedeszkázott ablakon keresztül bedobtunk egy spárgát, a végén görbített szöggel és kikapkodtunk néhány almát.
— A bunker melletti fűzfát gyakran megmásztuk. Az volt az EU-konform játszótér…
— Többen eljuthattak nyári úttörőtáborba: Balatonboglár és Csillebérc sok gyereknek az egyetlen üdülést jelentetette.
— A kommunista rendszer éreztette erejét a tantestületben: tanár nem esküdhetett templomban, a gyereke nem járhatott hittanra és folyamatos volt az ideológiai nevelés. Erről Ivanics Lajos pártitkár és Dömötör Gábor, a járási művelődési osztály vezetője gondoskodott. Ignácz István iskolaigazgató viszont a szakmaiságot helyezte előtérbe és lehetőség szerint kiállt a tanárok mellett.
— Keresztes Lászlóné nyolcadikban kapta meg az osztályt: ez volt a mélyvíz a pályakezdő tanárnőnek, hiszen alig néhány év volt a korkülönbség. De szeretettel mindent meg lehetett oldani. Nagy meglepetésére még szerenádot is kapott (manapság van még?).
— Hetedikes korunkban néhány fiú és lány cigizni próbált a tornaterem mögött. Köztük én is. Mátyus Lajos tanár bácsi pedig épp arra járt. Másnap az igazgatói iroda előterében sorakoztunk az ellenőrzőinkkel. Akkora igazgatóit kaptunk Ignácz Istvántól, hogy annál csak az otthoni szülői pofon volt a nagyobb. A Fecske cigarettát én szereztem: megbontottam apukám csomagját, mivel ő azt szívott és volt otthon mindig. Hej, de sok szülő örülne most, ha csak ennyi gond lenne a gyerekével!…
A nagypapák és a nagymamák osztálytalálkozója estére kelve táncos mulatsággal folytatódott, ahol Kaposvári János jóvoltából még a söprű-léggitár is előkerült. Mint annak idején…
A viszont látásra 1 év múlva ugyanilyen erőben, egészségben, vidámságban — és még sokáig!
Káposzta Lajos
