Az Evangélikus Egyházban ma az örök élet vasárnapján az elmúlt év elhunytjaira emlékeznek. Ez a vasárnap egyben az egyházi év végét is jelenti, egyfajta elmúlást, ami az emlékezéssel és a vele járó lezárással emlékeztet minket Földi életünk lassan-gyorsan szaladó perceire. Ebben az időszakban a természet is búcsúzik, ahogyan mi emberek is szoktunk kedves halottjainktól. A fák lombjainak hullása, a gyertyák és megemlékezések időszaka a november, valami végesség érzés kapja el ilyenkor az embert és egyfajta melankólia, hiszen mi emberek mindig és mindentől búcsúzunk.
Az egyházi év utolsó vasárnapján sokan eljöttek, hogy megemlékezzenek szeretteiktől, akik családtagok, barátok, ismerősök, szomszédok, utca béliek voltak, akik nyomott hagytak a múlt, jelen és jövő hármasában, hiszen adtak életeket, gondolatokat és érzéseket, értékeket, amelyeket mi viszünk, itt maradottak, tovább.
Idén 23 halottra emlékeztek méltón a helyi evangélikus közösségben. A pandémia nehézségei ellenére is szép, kültéri szertartás keretében Ézsaiás igéjét olvasta fel Galántai Norbert, képviselő és presbiter úr, valamint verssel emlékeztek: Majerné Müller Rita, aki Füle Lajos: Menedék című versét szavalta, valamint Szekeres Tímea előadásában hallgathatták meg Takács László: Mikor a gyertyák égnek című verset.
A harang szava mellett búcsúzott az elhunytak nevének felolvasásával Homoki Pál, esperes úr. A közös Miatyánk elmondása és gyertyagyújtás pedig csendes méltósággal emlékeztetett minket arra, hogy bár az idő véges, de Isten szeretete nem fogy el és mindenki haza talál mennyben és földön.
Jövőhéten pedig lelkünkben új egyházi évvel készülhetünk karácsony ünnepére az Adventben!
Takács László: Mikor a gyertyák égnek
Mikor a gyertyák égnek
Este, mikor a gyertyák csendben égnek,
lelkünk lágy húrjai másokért zenélnek.
Tárd ki hát a szíved, és nyiss a mának,
és ne adj esélyt most az elmúlásnak.
Ma végtelen az éj örök, hű szerelme,
miénk lesz ma este a jó tündérek lelke.
Bánatos a mosoly, de csupa-csupa jóság,
nem vendég ma nálunk a földi valóság.
És ha feljő majd a Hold, s kihunynak a fények,
lelkünk lágy húrjai mind tovább zenélnek.
Gondolj most azokra, akik már elmentek,
zárd őket szívedbe, s adj nekik egy percet.
És ha felkészültünk mind közös ünnepünkre,
öleljük át egymást, s tedd kezed szívedre.
Őrizzük a lángot, hogy az mindig égjen,
és sohase hunyjon ki a szívekben.
..:L:..
Foto: Birofoto
