hétfő, augusztus 2, 2021
KezdőlapSoltvadkert hírekHelyi értékeinkAkikre büszkék lehetünk 1. – A „szomszéd” futása

Akikre büszkék lehetünk 1. – A „szomszéd” futása

Lukács Sándor Luky, bócsai futó és triatlonista eredménye egyik ismerősöm idővonalán bukkant fel és a kitartó küzdelem példájaként egyből lényegessé vált, hogy miért is készítsünk interjút vele. Luky a Korinthosz Ultra Running Race ultratávú futóversenyén vett részt 2020. augusztus 21-22-én, ahol a 161,08 km-es távot teljesítette és nagyon komoly eredménnyel végzett, hiszen második lett összesítettben, amihez őszintén gratulálunk!

Fontos említenünk, mert a jó példákat követni kell és érdemes, hiszen olyan emberi értékeket mutatnak fel ezek az emberek, sportolók, melyek a mindennapjainkban nagyon elgondolkodtatnak és motiválnak: kitartásra, alázatra, szorgalomra, mentális és fizikai erőnlét helyén kezelésére, töretlen hitre és akaratra tanítanak.

Erről a futóversenyről annyit érdemes tudni, a rendezvény több szálon kötődik a hagyományos görög versenyhez. A táv egy mért, hitelesített pályán halad, aminek pontos hossza 161.08 km, azaz szinte pontosan 100 mérföld. Aminek szintidőn belüli teljesítése kvalifikációs eredmény is lehet a Spartathlonra. (férfiak 21 óra, nők 22 óra)

Egy kijelölt korábbi 80 km-es pályán, a Szekszárd – Baja – Szekszárd közötti szakaszon a versenyzők három időpontban, három helyszínről indulva teljesítik az egyes versenytávokat, amelyeknek egységesen Szekszárdon van végcélja. A remekül szervezet verseny főszervezője Márkus István Öcsi. A 160 km-es táv Szekszárd – Baja – Szekszárd útvonalon halad, a 80 km-es táv Baja – Szekszárd útvonalú, míg a 40 km-es szakasz Keselyűs – Szekszárd útvonalon rendezett verseny. A versenyzők szállítását Bajára és Keselyűsbe is a szervezők oldották meg. Kiváló hangulatú, jó szervezésű rendezvényre évről-évre visszatérnek a távfutás szerelmesei.

Jöjjön a várva várt interjú:

– Bemutatkoznál pár gondolatban, mit tudhatunk rólad? Hogy indult ez az egész? Mióta részese életednek a futás és a sport?

„2014-ben kezdtem el futni, amikor ugyanis a feleségem a bócsai iskola révén benevezett erre a Nagy vagy! című TV2-ős vetélkedős műsorba és elkezdetek bejárni az iskolához gyakorolni. Aztán rájött, hogy valamit mocorogni kellene neki, mert nincs kondi. Már előtte én is terveztem, hogy valamit mozogni kellene a napi munka után. Mi tanyán élünk, így nehéz volt eldönteni, hogy milyen irányba tendálódjunk sport terén. A műsor apropóján párom, ott az udvarban elkezdett le-föl szaladgálni. Én néztem egy darabig az ablakból, majd megkérdeztem, hogy miért nem mész ki futni az erdőbe? Erre az volt a válasz, hogy ő fél.

Harmadnap szóltam neki, hogy jó, akkor menjünk együtt futni. Ebből indultunk és persze az elején, ő is, meg én is imádkoztunk, hogy ki mondja azt a másiknak, hogy álljunk már meg sétálni (500 méter, 1kilóméteren belül voltak ezek a gondolatok). Majd ez szépen alakult hétről-hétre, kezdetben a futást kiegészítette a séta, majd egyre többet futottunk. Engem a futás varázsa jobban beszippantott, így elkezdtem az eredményeket hajtani. Először félmaratont, maratont futottunk hobbi szinten. Majd bekerültem a soltvadkerti futók közé, megismertem a vadkerti fiúkat és ők szervezték a vadkerti triatlont,  jelentkeztem csak a futás részére, de megnéztem magát a triatlont is. Ámulva láttam, hogy milyen teljesítményre képesek ezek a sportolók. Akkor eldöntöttem, hogy én ezt akarom csinálni. 39 évesen, megtanultam úszni és elkezdtem triatlonozni, jó pár Iron-triatlonversenyen részt vettünk a vadkerti csapattal. Végül két évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy valami több és más kell. Jöttek a maraton feletti távok, amiket ultramaratonnak hívnak.
Két éve megcsináltam a Márkus Öcsiék által szervezet Korinthosz Ultra versenyen a 80 kilométeres távot. Tavalyra terveztem lefutni a 160 kilométeres távot, de sajnos sikerült benyelni egy combsérülést. Emiatt nem bírtam úgy készülni, ahogy szerettem volna, ezért azt az évet elengedtem, így elcsúszott egy évet. Most tartunk itt!”

– Milyen felkészültséget igényel egy ilyen verseny? Mentálisan vagy fizikailag nehezebb teljesíteni? Kik segítettek a felkészülésben és hogyan motiváltak? A Covid19 nem akadályozott a felkészülésben?

„ A felkészülésben nem voltak akadályok a Covid19-vírus tekintetében, viszont bíztunk és bízunk is benne, hogy a versenyeket meg tudják tartani a járványtól függetlenül.
A felkészülésben egyáltalán nem volt kihagyás, hiszen ezek a versenyek a sportolni szeretők számára ünnepnapok, mert mi ettől függetlenül is sportolunk minden nap. Nem feltétlenül a versenyek miatt sportolunk, azok csak motiválnak minket a további fejlődésre. A sport a sportolónak az élete része. Személy szerint én hiányolom a mozgást, ha egy-egy napot nem tudok kimenni egy fél vagy egy órát futni.

Mentálisan erre a versenyre különösebben nem készültem. Tudtam, hogy el fogok fáradni és a végén minden fejben dől majd el. Bíztam benne, hogy a szívem visz előre, és hogy ilyenkor le tudom győzni saját magam határait is. Fizikailag viszont igen sokat készültem. Heti 100, 120 vagy akár 140 kilométereket futottam úgy, hogy heti 6 napot futok és egy nap a pihenő, ezt igyekszem tartani. Hétfőn nem futok, hétvégén vannak a hosszúfutások.
Van egy edzőm, a Maráz Zsuzsi, ő többszörös Spartatlon győztes. Ő írja a futásaimat,  tervezi az edzéseimet, neki köszönhetem, hogy ilyen sokat fejlődtem.

A vadkerti srácok, még most is sokat segítenek. Akikkel sokat edzünk együtt: Kiss Gábor, Ficsor Gábor, Kovács Péter. Velük nem csak futni, hanem úszni és kerékpározni is szoktunk.
Igazából a Darányi János van Soltvadkerten, akire felnézek, őt nagyon tisztelem. Ő volt az, aki a hosszútávfutás szeretetébe belehúzott, megismertetett vele.
Feleségem teljes mértékben mellettem áll, támogat, motivál, enélkül nem is működne az egész.”

– Hogy érzed most magad? Hogyan éled meg ezt a kiváló eredményt?

„ Örülök neki nagyon. Azt gondolom, hogy most nekem összejött minden.
Nagyon meleg volt a verseny napján, sokan elkapkodták, nem gondoltak bele, hogy milyen nehézségei vannak a versenynek. Olyan srácok, akik sokkal nagyobb futók nálam, sorra dőltek ki. Ezt a napot most én vettem úgymond: – jól, nekem sikerült teljesíteni a távot.”

– Mi a következő kitűzött cél?

„Hajajj, következő cél mindig van! Hat hét múlva, az Ultrabalatonra van nevezésem. Reméljük, megtartják a versenyt és a járvány miatt nem fog már tolódni.  Ez az Ultrabalaton májusban lett volna tartva eredetileg, de csúszott október 2-re.
Kicsit szoros ez  így nekem, mert csak hat hetem van regenerálódni, úgyhogy azt se tudom, hogy ez, hogy fog majd összejönni. Most van egy pár nap pihenőm, aztán kedden – szerdán újra kimegyek terepre. Sok tapasztalatom még nekem sincsen, hiszen ez volt az első ilyen 100 kilométer feletti versenyem.”

– Mit ad neked a futás lelkileg?

„A futás teljesen kikapcsol, amikor futok, csak magamban vagyok. Persze imádom a családommal, feleségemmel és három gyermekemmel tölteni az időm, de a futás alatt tényleg az ember csak saját magával tud foglalkozni. Amikor kimegyek erdőbe, a természetbe vagy akár a bicikli úton is, amikor résztávos edzést csinálok, én vagyok, a gondolataim és a táv.”

 

Ha futni akarsz, fuss pár kilométert! Ha meg akarsz tapasztalni egy másik életet, fuss le egy maratont!
/Emil Zátopek/

-Hírdetés -

Friss cikkeink