péntek, szeptember 24, 2021

Sajtból van a Hold…

Péczka Juditnál Soltvadkerten minden bizonnyal ez így van.

Néhány napja a facebookon láttam meg a házi készítésű sajtjainak a fotóit.
Mi tagadás, összefutott a nyál a számban a képek láttán.
Rögtön rá is írtam, hogy a kedvenc sajtom a Parenyica, és ha nem kóstolhatom meg a házi változatát, akkor nagyon szomorú leszek.

Nevetve invitált szerda délutánra, egy sajtfelfalós beszélgetésre.
Elmondta, hogy minden héten kedden készíti a sajtokat, szerda délutánra kerülnek le a füstről.

Judit egy aprócska konyhába vezetett. Itt készülnek a házi finomságok, nem csak sajtok, de a már jól ismert, csodás savanyúságok is. Amikkel már a soltvadkerti piacon is találkozhatunk.

Parenyica

– Mesélj, kértem. Hogy jött a sajtkészítés ötlete?

Régi álmom, hogy kézműves ételeket készítsek. A savanyúság nem készíthető télen, így kerestem valamit, ami egy kicsit más, amit kevesen készítenek. Nem akartam kecsketejből készített sajtokat gyártani, hiszen annak most nagy divatja van, már sokan készítik. Ugyanakkor a tehéntejből készült sajtoknak pedig egyre kevesebben állnak neki. Ennek biztosan anyagi okai is vannak, a kecskesajtok sokkal drágábbak, jobban eladhatóak.
Gyermekkori emlékeim is hozzájárultak, hiszen ezek között ott volt, hogy a dédnagymamám, hogy készítette otthon a tejfölt, túrót, vajat, sajtot. Ezt a régi módszert szerettem volna feléleszteni kicsiben. Elsőre csak saját magam örömére, aztán jöttek a barátok, ismerősök. Egyre népszerűbbek lettek az általam készített termékek az ismerőseim körében.

– Mitől más ez a sajt, mint a hagyományos sajtok, vagy más kézműves sajttermékek?

Friss tejből készítem a sajtokat, amik Soltvadkerten egy tanyán tartott, divatos szóhasználattal élve: „boldog” tehenektől származik. És valóban, ezek a jószágok boldogok. Szépen bánnak velük, tudnak legelni, tisztán tartják őket. Amikor megyek a tejért, mindig megsimogatom őket. Ezen kívül pedig egy titok van még, nem használok adalékanyagokat. Kerülöm a szokásos tejoltók használatát is. Furcsa, de van egy rokonom, aki tejérzékeny. Az általam készített sajtoktól, viszont nincs semmi baja.

– De, ha nem használsz tejoltót, akkor, hogy alszik meg a tej, hogy készül el a sajt?

Zöldfűszeres házisajt

Na ez a titok! Egy olyan titok, amit nagyanyáink tudtak, de mi már elfelejtettük, mert elkényelmesedtünk. Erdélyi kirándulásunk alkalmával, amíg a többiek kirándultak, én inkább a faluban maradtam, ahol az idős helyi asszonyok kenyeret dagasztottak, sajtot készítettek.
Ott minden eszköz fából van, a mai napig. Itthon a sajtüzemekben pedig minden rozsdamentes acél. Plafonig csempe, naponta fertőtlenítve minden eszköz, padló, fal… talán még a sajtok is.  🙂
Szóval én maradtam kenyeret, kalácsot sütni, sajtot készíteni. Eltanulni mindazt, amit ők még nem felejtettek el.

– Milyen sajtokat készítesz?

Mint említettem, csak tehéntejből készítem a sajtjaimat. Különböző fűszerezéssel, és bükkfa füstöléssel. Ez is nagyon fontos szerintem. A bükkfa nagyon finom ízt, gyönyörű színt ad a sajtoknak és másodsorban tartósít is. Nézd, van a hűtőmbe egy hónapos sajt. Egy felezett és egy egész is. Ezeket azért tettem félre, hogy megnézzem, hogy változik a sajt az idő előrehaladtával. Szerencsére nem romlik meg, hanem szépen érik, szárad.
A fűszerezés pedig, gyakorlatilag mindennel lehet fűszerezni. A legtöbbször köményes, fokhagymás, vöröshagymás, chilis, zöldfűszeres sajtokat készítek. Mindig kipróbálok valami újdonságot is, ami még nem volt. Van, ami jobban sikerül és van, ami még jobban. – nevet… Ősszel elvégzek egy sajtkészítő tanfolyamot, szeretnék komolyabb minőségibb termékeket is gyártani, mint mondjuk egy Gouda vagy kékpenészes sajt. Ez a következő kihívás.

– Lehet ezeket a sajtokat grillezni is?

Micsodaaa! Persze, hogy lehet. Serpenyőben és grillen is lehet őket sütni, vagy akár ki is lehet rántani. Nem fognak elfolyni, mint a bolti társaik.

Chilis, füstölt kézműves sajt

– De már vette is elő a serpenyőt, kockázta a sajtokat Judit.-

Sütök neked néhány falatot, kóstold meg! Kíváncsi vagyok a véleményedre!
– Közben elővette a parenyicát és a mozzarellát, hogy ezeket is kóstoljam meg, és mondjam el, hogy milyen.-

A parenyicát most készítettem másodjára. Az első nagyon jó lett, ez most nem sikerült annyira finomra. Egész éjjel törtem a fejem, hogy mit ronthattam el, de nem találtam magyarázatot. Lehet, hogy a tej volt más, alacsonyabb zsírtartalmú… nem tudom.

A kóstolt sajtok nagyon finomak voltak, még az „elrontott” parenyica is.
Az állaga kicsit puhább volt a boltiénál, csakúgy, mint a mozzarelláé. Kellemesen sós és nagyon finom füstös íze volt. A mozzarella pedig omlós, enyhén sós.
De még nem is nyeltem le a második vagy negyedik(?) 🙂 falatot, már érkezett is a serpenyőben, kevés olíva olajon sütött sajtkocka.
Meglepően jó állagot kapott a sütéstől a sajt. Kívül ropogós, pirult kéreg, belül lágy, finoman sós és pechemre chilis. De nem volt kellemetlen a csípőssége.

Ügyes vagy Judit!
Ezek valóban nagyon finom sajtok, és meglepő, hogy nem olyan, mint a bolti, ami a legkisebb hőhatásra is folyós lesz, vagy csak nemes egyszerűséggel átesik a grillrácson abban a pillanatban, ahogy hozzáér. (Jártam már így, jó magyar márkás grill sajttal.) Köszönöm a kóstolót és a vendéglátást. Holnap megint jövök! : )

-Hírdetés -

Friss cikkeink