szombat, szeptember 25, 2021
KezdőlapSoltvadkert hírekKözéletÓvónőként a „home office”-ról

Óvónőként a „home office”-ról

Tisztelet jár a mostani helyzetben mindenkinek.

A szülőknek, a gyerekeknek, mindenkinek, aki dolgozik és mindenkinek, aki azzal segíti a társadalmat, hogy otthon van. Magam is azon „szerencsések” közé tartozom óvodapedagógusként, hogy itthonról dolgozhatok, a szülőket és a gyerekeket ötletekkel segítve, hogy a gyermekek fejlődjenek és a szülők is képesek legyenek lekötni apróságaikat.
Az első egy hetet szinte nyaralásként, vagy egy „itthonias” szabadságként éltem meg, de ahogyan teltek a hetek, minden egyes nappal egyre nehezebb volt az itthonlét. A társadalmunk egyébként is hozzá van szokva a felgyorsult élethez, az óvodában pedig nincs két egyforma napunk, a változatosság az, ami a mi életünket körbeszövi a gyermekekkel.

Élvezik, hogy az óvodában minden napunk különbözik egymástól, és mi is szeretjük az új kihívásokat, hiszen pontosan tudtuk, hogy erre vállalkozunk, mikor a gyerekek mellett döntöttünk. A szülők is megfigyelhetik most, hogy minden fejlesztő ötletre másképp reagál gyermekük, és ez nem csak attól függ, hogy milyen lábbal kelt a gyermek, hanem attól is, hogy mihez van éppen kedve, és mivel motiválható feladatkészsége. Sajnos a készségfejlesztési területekre bontott ötleteken kívül nem sok lehetőségünk van itthonról fejleszteni, nevelni a gyermekeket. Minden héten küldünk a szülőknek egy-két témahéttől független elvégezhető fejlesztő feladatot, mások mesét olvasnak a gyermekeknek, vagy dalt énekelnek fel videóra, és azt töltik fel a csoportokba.

Az egyik gyermekünk édesanyja minden héten küld videót vagy képet a kislányáról, ahogy éppen kreatív ötleteink egyikét készítik el, más szülő arról tölt fel videót, hogyan szavalja kisfia a heti memoritert. Gyakran csodálkozom el a szülőkön, főképp az édesanyákon, hogyan van ennyi energiájuk minden héten a házimunka, a saját munkájuk és alapvetően a gyermeknevelés mellett arra is, hogy a kiadott feladatainkat elvégezzék a gyermekekkel, főleg olyan családokban, ahol idősebb testvér is van, akivel le kell ülni tanulni, vagy kisebb testvér, akit gondozni kell egész nap. Hatalmas tiszteletem az övék, úgy gondolom ők is igazi hősei napjainknak!
Bár arra a kérdésre nehéz lenne válaszolni, vajon a gyermekek hiányoznak-e jobban az óvónőnek, vagy fordítva, úgy gondolom ez csoporttól és óvónőtől is függ.

Én csak a csoportom és a saját nevemben tudok nyilatkozni. A mi csoportunk ugyanis nagyon összetartó és a gyermekek igazán jól érzik magukat velünk, tehát a gyermek-gyermek kapcsolat, valamint az óvónő-gyermek kapcsolat egyaránt szeretetteljes, harmonikus és elfogadó. A gyermekek éppúgy hiányoznak a mindennapjainkból, ahogy mi is az övékből. Jó néhány szülő tolmácsolja felénk heti rendszerességgel gyermeke kedves üzenetét, hogy mennyire várja az óvodát, vagy milyen jó lenne újra látnia minket.
Bízom benne, hogy hamarosan újra láthatjuk egymást és még a szokásosnál is jobban fogjuk értékelni az együtt töltött perceket a gyermekekkel! Abban pedig biztos vagyok, hogy az első nap, amelyet végre együtt töltünk majd el, telis tele lesz tánccal és énekléssel, jókedvvel, szeretettel és a boldogság minden cseppjével. Hiányoztok gyerekek!

..:: HD::..

-Hírdetés -

Friss cikkeink