Hálával tartozunk Édesanyáinknak mindenért.
Az Anyák napja a legfontosabb ünnepség minden évben. Mások a karácsonyt, vagy a saját születésnapjukat említenék a sor elején, de én másképp gondolom. Nincs, nem lehet annál szebb nap az évben, mint mikor hálát mondunk az édesanyáinknak mindazért, amit fáradhatatlanul tesznek értünk. Itt most nem csak arra gondolok, hogy a házat rendben tartják, ételt tesznek az asztalra, a ruháinkat tisztává, frissé varázsolják, pedig ezeket a feladatokat sem törvényszerű, hogy mindig ők végezzék el. Én arra gondolok, hogy minden élethelyzetben segítséget nyújtanak. A feledékeny kisfiuk után elviszik az iskolába a tornazsákot. A tinédzser lányaiknak segítenek átvészelni az érzelmi hullámzásokat, ami felér egy pszichológus munkájával. Felnőtt gyermeküket élettapasztalatukkal látják el, és segítik rálépni a nagybetűs’ ingoványos talajára. Arra is gondolok, hogy nem félnek sportcipőt húzni, ha a lányuk futni akar, pedig már évek óta nem sportoltak semmit. Az is eszembe jut, mikor az édesanyák hatalmasságára gondolok, hogy az ő szeretetük feltétel nélküli és határtalan. Átvészelnek minden akadályt, megküzdenek az összes nehézséggel életük során, hogy gyermeküket minden tekintetben a legjobban nevelhessék fel.
Az anyai szív nem válogat: egyformán szeret kicsit is, nagyot is, fiút is, lányt is, csúnyácskát, szépségest, de még a dundit, vagy épp a vékonykát is. Mindegy, gyermeke mit ér el, vagy mit nem: Ő büszke rá, és megerősíti gyermeke önmagába vetett hitét, hogy kitartása ne csüggedjen.
Az édesanya minden nap mindent ösztönszerűen tesz a családjáért, és nem vár érte köszönetet, teszi a „dolgát”, hisz neki ez természetes. Pedig nem kellene, hogy annyira magától értetődő legyen. Anyáink is lehetnének olykor önzőek, és a házimunka helyett választhatnák a pihenést, vagy a gyermekük egy újabb álma megvalósítását háttérbe szoríthatnák a sajátjukért. Ám egy édesanya nem képes önző lenni, magát mindig az utolsó helyre kényszeríti.
Olykor szigorú és néha megdorgálja gyermekét, mindezt mégsem gyermeke ellen, hanem éppen gyermeke fejlődéséért teszi. Szabályokat állít fel, amellyel megismerteti a társadalmi normák leegyszerűsített formáját, hogy gyermekük értékrendje és viselkedése elfogadható legyen, mire felnő. Úgy gondolom, ez sokkal hatalmasabb feladat, mint ahogy sokan gondolják, vagy talán legtöbben bele sem gondolnak, hogy leginkább ez is az édesanya feladata.
Egy anya ügyel rá, hogy gyermeke személyisége kibontakozhasson, teret ad kreativitásának, eszközt kínál tehetségének, sportszakkörre íratja mozgásvágya kiteljesedésének érdekében, valamint hangszert kínál, és zenepedagógust keres zenei érdeklődésének felfedezéséért.
Egy édesanya egyben társ is, csodás párja férjének, akivel közösen vívják meg a gyermeknevelés problémáit. Az édesanya, – ahogyan gyermekeiről gondoskodik -, férjére is épp olyan odaadással és szeretettel fordít figyelmet. Átsegíti férjét nehézségein, támogatja döntéseit, eloszlatja magával kapcsolatos kételyeit és erősíti önbizalmát, önbecsülését,
A nagymamák édesanyáink jobb kezei, angyalai. Ők azok, akikre az egész család bármikor számíthat. Ők vigyáznak az unokákra, bár sokszor az unokák számára a nagymama otthona jelenti a „legjobb otthont”. A nagymama vasárnapi ebédre hívja a családot a hét lezárásaképp, hogy levegye gyermekeiről a hétvégi főzés terhét, és hogy gyönyörködhessen családjában. Igen, a nagymama az, aki tehermentesít, aki hétvégi gyermekmegőrző kalandparkot üzemeltet, aki a hét közepén süteményt süt ürügyként, hogy meglátogathassa a fiatalabb nemzedéket. A nagymamák azok az édesanyák, akiknek már kinőttek a szárnyaik, hogy igazi angyalként mindig ott teremhessenek, ahol szükségünk van rájuk.
Ne feledjük el a Keresztanyákat sem, hiszen ők is hatalmas segítségei az édesanyáknak. Ők vállalták a szülőkkel közösen azt a feladatot, hogy a hit szépségét és a vallás tanait megismertetik keresztgyermekükkel, kézen fogják őket és megmutatják a gyermekeknek Isten házát, a Templomot. A keresztény életmódra tanítás mellett azonban a keresztanya hasonlóképp, mint a nagymama, kiveszi a részét a gyermek gondozásából, neveléséből, figyelemmel kíséri életét, és legjobb tudása szerint segíti is őt.
Ami pedig közös az édesanyákban, a nagymamákban és a keresztanyákban: a feltétel nélküli, ösztönös és állandó szeretet, amivel minden nap feltöltenek minket, és ami által sokkal jobbnak érezzük a világot.
Nekem ezért olyan sürgető és fontos, amikor Anyák napjára készülődöm. Folyamatosan azon gondolkodom, mégis hogyan lehetne meghálálni ennyi csodát egyetlen nap leforgása alatt.
Köszönöm Istenem, hogy megteremtetted az Édesanyákat, a Nagymamákat, a Keresztanyákat! Köszönjük Nektek Édesanyák, Nagymamák, Keresztanyák, hogy értünk dobban minden nap a szívetek!
Egy óvó néni írása
