szombat, szeptember 25, 2021
KezdőlapSoltvadkert hírekKözéletEgy emléknap margójára...

Egy emléknap margójára…

Holokauszt akkor és most

Nem tudatos volt a könyvválasztás, de hajnalban fejeztem be A Mengele-lány című könyvet. Stern Ibolya Rózsa története aktuális és helyben megtörtént esett lehetne, úgy gondolom volt is annak idején. Hogyan válik valaki kirekesztetté a származása miatt? Hogyan fordítja a politika egymás ellen az embereket? Miként korlátoznak és fosztanak meg embereket mindentől, ami fontos nekik? Hogyan tudják ezt szó nélkül annyian végig nézni és nem tenni semmit? Végül pedig hogyan képes ölni, pusztítani az ember saját fajtáját? Talán ezek ismét aktuális és fajsúlyos kérdések! A gyülőlet, a rasszizmus ma is jelenség, ahogy a félelemkeltés és egymás ellen fordítása az embereknek. Ismételheti-e a történelem önmagát?

Emlékeimben kutattam, hogy mit mesélt nekem a dédi erről. Tíz körüli leányka lehettem csupán, de kicsit komolyabb és érdeklődöbb, mint a korosztályom, így sok történet megmaradt.
Mesélt két világháborúról, a németekről, az oroszokról, a vallásgyakorlás akadályairól és a zsidókról.
Dédnagyapám, nagyapám neve Weisz volt. Sváb származásunk van, de annak idején hivatalos papírral kellett igazolni, ha valaki nem volt zsidó, viszont a neve hangzása alapján annak ítélték. Ezt az igazolást mindenhova vinni kellett, mert aki véletlenül otthon felejtette, az már nem biztos, hogy hazatért.
Emlékszem arra is, hogy mesélt Kató dédi egy nagyon kedves zsidó családról, akik kertszomszédok voltak. Az apuka kereskedő volt, egy vegyes boltot üzemeltetett Soltvadkerten, boldog házasságban élt és volt két gyermeke. Mind a négyüket elhurcolták, csak ketten tértek haza… apa és fia. Addigra már a házukat elfoglalták és mindenük, ami volt másé lett.

Nekünk, a mai fiatalságnak, a holokauszt szó nem sokat jelent, tán csak meséket a történelemből, amit nem éltünk meg. Filmek, könyvek, amik döbbenetesek és hihetetlenek. Ezt a fajta embertelenséget el sem tudjuk képzelni viszonylagos kényelmünkben. Remélem nem is tudjuk meg soha, hogy milyen elveszíteni a méltóságot, a tiszteletet, a biztonságot, a reményt, a hitet és a szeretetet.
Emlékezzünk ma arra, hogy mivé nem szabad tenni világunkat és éljünk úgy, hogy az irigység, gyűlölet és düh ne verjen éket közénk… mert “bűnösök közt cinkos, aki néma!” 

..::L::..
Foto: Birofoto

Január 27. A holokauszt nemzetközi emléknapja 

-Hírdetés -

Friss cikkeink