hétfő, augusztus 2, 2021
KezdőlapEgyéb kategóriaKét ünnep között...

Két ünnep között…

Rengeteg mindenről tudtunk volna írni, mert a karácsony előtti időszak, a rohanás egyik programról a másikra, szólt. Pillanatnyi élmények sora, ami attól volt hangzatos, hogy “intézd el”, “vedd meg”, “hangolódj” , “higgy” , “legyél jó” és “szeress” minden áron.


A tucatnyi ünnepi beszámolók helyett, ha figyeltük, átéltük azokat a momentumokat, amik igazán lényegesek, tartalommal bírók voltak, akkor találtuk meg az ünnep lényegét. Lehet ez örömzene adventi koncerten, miséken való elmélkedés, megpihenés. Büszkeség, amikor szerepel a gyermek, a csoda átélése, amikor bejelentik, hogy jön a baba vagy amikor pont karácsony közeledtével születik. Meghittség, családi nevetések, ölelések. Örülni a szépen feldíszített fának, a sokak szerint klisés, de van akinek a világot jelentő lánykérésnek a karácsonyi varázslatban. A jégkori pályán az első esés nélküli körnek, a forralt bor és tea melegének, a hálás “kajakómás” rokonok elégedett pihegésének vacsora után, az ágyban “Reszkessetek betörőket” együtt nézős, pizsamás családnak… Pillanatok, melyek olyan egyszerűen jók és mi oly gyakran hálátlanul kritizálunk, elégedetlenkedünk, csak akkor értékeljük jó dolgunkat, amikor szembesülünk, hogy a karácsonyi idill sem mindenkinek jut, mindenkinek egyértelmű. Hiszen van, aki gyászol, küzd betegséggel, távol lévő szerettek hiányával, magánnyal vagy magával, hideggel, a ninccsel vagy éppen a családi vacsora után nem a hála, hanem a kiabálás és az elcsattanó pofon fájdalma jut és marad, vagy a mindennapi hősök karácsonyi műszakjainak fáradtsága…életképek, melyeket gyakran nem akarunk látni.

Két történet ragadt meg igazán az elmúlt időszakból. Egyszerűek és mindennapiak: Az első történés karácsony másnapján egy idős otthoni látogatás során történt. A család minden finomsággal, jó szándékkal felszerelkezve érkezik idős szeretjéhez. Mindenki sürög-forog a mamika körül, lánya a haját fésüli, fia kanalat keres a fiókba, míg menye a halászlét vadássza ki a táskából és mereng rajta, hogy elég meleg-e. Az unokák felváltva kérdezgetik az idős mamát, aki közel a kilencvenhez már számos betegség gyötri és gyenge, de örömmel értékeli, hogy milyen jó most. Hátul pedig nászasszonya áldogál, szemléli a jelenetet, majd potyogni kezdenek könnyei, csendesen kilópodzik a szobából…

“Mondd, tudsz-e úgy sírni, hogy senki ne lássa,és szemednek mindig mosolyogni kell.Egy pillanatra sem fakulhat csillogása,különben pillangó-létünk félve tűnne el.”

A másik egy Facebook élmény, aminek függősége óhatatlanul hat napjainkra. Sokat rombol, de lehetőséget is ad a jóra. Idén a magyar csodáknak adott teret ez az oldal: beteg gyermekek javára gyűjtések, licitcsoportok jöttek létre, soltvadkerti vonatkozásban is. Valami elkezdődött, éledezik, az igény arra, hogy jót tegyünk, segítsünk és ez a negatív, mindig panaszkodó, széthúzó, egymást vádoló nemzet végre elkezdett hinni valami jóban, valami közösségiben, a gyűlölet helyett a szeretetért kezd tenni. Tetszik egy oldal, ❤️CsodaCsoport – Civil jótékonysági licit a neve, az ott lévő adminisztrátorok nem engedik be a gyűlöletet, a felajánlóknak örülnek, erőn felül koordinálják az oldalt és már gyűjtöttek több beteg gyermek javára, mentőmotorokra, most pedig gyermekmentőre. Tisztelem az ottani embereket, értékelem a munkát, az elhivatottságot, és hogy mindez önzetlen, jó célért történik, nem csak karácsonykor. Nagy öröm látni azt, aki munkáját, tehetségét, lehetőségét felmérve tesz és emiatt jobbá lesz kis hazánk; sok remény talál otthonra…

.: L :.

-Hírdetés -

Friss cikkeink