„Minden emberi együttélés: kölcsönös varázslat, egymás teremtése.”
(Müller Péter)
Egyszer kinő az ember a kamaszkorból és az első iskolás-kollégiumos-albérletes kiröppenés után, még haza-hazatérve készülünk általában arra, hogy egyszer új életet kezdjünk a nagy (vagy kevésbé nagy) szerelemmel. Nyilván ez mindenkinél máskor és máshogyan alakul ki. Mivel sok fiatal számára központi téma, hogy mikor, hol, hogyan és merre?
Több párral beszélgettem arról, hogy helyi viszonylatban milyen aktuális problémák nehezítik a fiatal, szerelmes, összeköltözni vágyók, vagy összeköltözők életét:
- „Várjuk a lehetőséget” kategória: Évek óta együtt és mégis külön. Albérlet kilőve, saját lenne jó, arra gyűjtünk, nem költözöm hozzátok és te se hozzánk, hétvégi szerelem, lopott órák, de mindenkinek van saját élete, amit az évek múltával egyre nehezebb feladni. Viszont nincs unalom, se veszekedés a koszos zoknik miatt, évekig idillikus és az összeköltözés? Majd egyszer, ha jön a lehetőség.
- „Anyám nyakán” helyzet: Szülőkkel élni nem tré, ha nincs lé sajátra vagy albérletre nem vesztegetnéd. De ki, kihez költözik, alkalmazkodik? Családi csomag van, nincs apelláta, egy helyett több embert elfogadni úgy, hogy általában a többség dönt és a jött egység megszokik vagy megszökik. Ha szeretet van, nincs gond vagyis van, de megoldható. Ha nincs, akkor a pokolból vagy együtt szöktök, vagy szinglivé válik a történet.
- „Albérlet a bérlet” történet: Szuper, de te még tanulsz, én már nem, de legalább kettesben. Az albérlet horror áron vagy horror kinézetben olcsón, ha van! De választék nincs, mert Soltvadkerten az albérlet kincs. Az albira elmegy a pénz, ami sose elég vagy ha elég is, csak annyira, hogy saját ne legyen soha. Viszont kettesben, koszos zoknit elviselve, és anyós sem jön papucsban át, de este együtt nézzük, összebújva az albérlet üres falát (mert a házinéni az mondta szöget falba csak fővesztés terhe mellett vagy kaució ellenében).
- „Hitelesen hitvesemmel hitelem” téma: CSOK, anya leszek babátvárva hitel, építkezünk áron felül, mert csak az új a jó, ahol elfér majd három manó, de saját lesz, csak addig bírjuk ki anyunál. Beköltözés, biológiai vekker, időre gyermek vagy ha nem megy? De olyan, mit elképzeltük, bár a garázsra majd spórolunk külön. Bútor csak ott, ahol levegőt veszünk, három szoba még üresen kong. Hitel egy fizuból nehéz, gyes legtöbbször kevés, de együtt így kerek az egész.
- „Mázlista magánházas” helyzet: Családom csoda, popsi alá palota vagy csak egy lakás, de nincs pénzben elakadás. Párom hasonló körben keresem, vagy a minimum az „igaz” szerelem találjon és ha hozzámköltözik, majd én dirigálok. Életünk stabilan alakul, ha engem az asszony/ember szeret önmagamért vakul.
Ami még hiányzik a soltvadkerti portán, ami egy átlagos fiatal párnak jó tán: szociális bérlakás program, családbarát telek-ár, több alternatíva a munka frontján…
S ha valamit kihagytam a sorból, írj véleményt nyugodtan a karakteren ne spórolj!
..::L::..
