Nyitott szemmel klub 2. – Ökológiai válság lokálisan

Évezredek óta homokba dugjuk a fejünket, ha arról van szó, hogy környezetvédelem. Az ember mindig csak magyarázatot és kifogást keres az általa okozott károkra. A saját jóléti társadalmának rendel alá mindent, gazdasági és hatalmi szempontok szerint. Mindannyian tehetünk arról, hogy hallgatunk a pusztításról, vakon megyünk el mellette. Hagyjuk, hogy gyermekeink jövője kilátástalan legyen, mert arra hivatkozunk, hogy természetes a klímaváltozás, a Föld már csak ilyen, ugyan mit tehetnénk? Gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan!

Elmegyünk fontos tények mellett, hogy az éves napsütéses órák száma gyarapszik, hogy a kánikula olykor elviselhetetlen, hogy apad a Vadkerti-tó szintje, hogy szemetesek a külterültek és gyakran az utcák is. Voltak, akik felszólaltak több fórumon levegőszennyezettséggel kapcsolatban, adatok maradtak homályban, mert kellemetlen lenne a kérdésekre választ adni. Magyarazát nélkül maradnak azok a kérdések is, hogy Soltvadkerten miért nincsenek egészségügyi mutatók arra, hogy mi miatt van annyi rákos, meddő, allergiás, asztmás? Hogy hány fa halála a kényelmesebb megoldás és miért fontosabb egy épületnél? Hogy mit tanulnak tőlünk gyermekeink, amikor szemetelünk, a “mosdóba is kocsival megyünk”, fű helyett műfűvet rakunk le, fa helyett árnyékolót pakolunk és klímarendszert telepítünk? Mit hagyunk örökül?

“Mit fogsz felelni – mert felelni kell! –
Az életedet hol hibáztad el?
Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Felelj! Tudod az átkozott helyet?”
(Heltai Jenő)

A válaszokat kerestük, megoldásokat a Nyitott szemmel klubban, és folyamatos visszatérő felelet volt, hogy amíg nincsen egységes tenniakarás, addig csak szájkarate van, elégedetlenség és az ezzel járó düh, harag, bántottság. De hogyan tovább? Hogy lesz egészséges város, iskola, munkahely, élet? Ki vállal érte felelősséget?
A téma nem vész el, csak átalakul és továbbgondolkodásra várja a klub szeretettel december 4-én az érdeklődőket, tenni vágyókat!

Zárásként egy megtörtént bájos eset, ami legalább annyira elgondolkodtató, mint amennyire megmosolyogtat.
– Anyuka és elsős nagylánya a fővárosban buszra vár.
A leányka mindenhol gyakorolja az olvasást és igen kíváncsi természet lévén sokat kérdez:

“Anya, anya!” – szólongatja anyját – “Miért írták arra a nagy táblára, hogy Állítsuk meg a bevásárlókat’!?”

..::L::..