szombat, szeptember 25, 2021
KezdőlapSoltvadkert hírekHelyi értékeinkMűvészlelkek 1. - Cserépmese angyal

Művészlelkek 1. – Cserépmese angyal

Tudtátok, hogy van a város szívétől nem messze egy tündérlak?
Szabadi (Szecskó) Mónika kapuján belépve egy hangulatos kertbe toppantam, ahol úgy mond a nemsikerült munkák művészien összeolvadnak az udvar már hűvösödő zöldjével.
Eszményi látvány felfedezni a fenyő alatti faszigeten a kényelmes széket mely várja nyűgös napokon, munka után elfáradt gazdáját… A nyári nyitott műhely és a borostyánnal befutott kicsiny korongozóhelyiség most magányos, várja a jobb időt. Megérkeztem.

Tárul az ajtó és a barátságos mosoly mellett a varázslat folytatódik, a szoba melege hívogat. Minden egyedi, hangulatos, otthonos. S már mindenhol angyalok sora készülődik karácsonyi szobák díszének.

“Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.”

/József Attila/

Alkotni jöttem és beszélgetni, megtapasztalni. Megtudni, hogy milyen szenvedélyes kerámiaszeretet fűti a gitáros óvónénit:
“Nem nagy titok, a családunkban mindenki művészlélek, alkotó ember és ez az örökség a zene, az irodalom és művészetek szeretetében, gyakorlásában jellemez mindannyiunkat. Gyermekkorom óta szenvedélyesen szeretek alkotni és örömet okozni másoknak. Így amikor Krebsné Tuska Zsuzsanna kezembe adta az élményt, amit az agyag gyúrás és fantázia játék okozott, kialakult egy örök kötelék a kerámiák és köztem. Ezt tanultam középiskolában Szegeden és vágyam volt az Iparművészeti Főiskola (ma Egyetem), de ez egy be nem teljesült álom maradt, amit mára cseppet sem bánok. Rövid bankszakmai pályafutás után, találtam meg hivatásom és lettem óvónő, otthon pedig keramikus. Így két helyen is alkothatok az óvodásokat szeretve, tanítva és agyagot formázva. Hiszen a kettő igen hasonló. Az agyagba bújt alkotások számomra olyanok, mint a gyermekek, egyszeri és megismételhetelen csodák. Elmondhatom emellett azt, hogy az agyag a legjobb társ, mindig hoz, nem visz! “

Komolyzene, jazz, majd Zorán halkan dalolta be a teret, finom narancsos tea melege néha meg-meg állított minket a munkában és a szóban.
Alkottam a magam módján, karácsonyfadíszeket, amik inkább hasonlítottak az első adag mézeskalácsra, ami nem szép, nem jó, de az enyém. Élveztem az alkotást, mert több mint két órára a legnagyobb gondom az lett, hogy milyen legyen a díszítés és hogy vajon örül-e majd az, aki kapja…a hangulat, az izgalom… régen éreztem magam ennyire gyermekien karácsonyvárónak.

Kicsit meglepődve tapasztaltam a rohanó időt és Mónika végtelen türelmét. Feszített tempóban készítette a hasonló, de egyedi alkotások sorát, közben büszkén mutatta, hogy “miből lesz a cserebogár”: a hozzá járó gyerekek szenzációs munkáit. Mindegyiken tündökölt egy lehelet Mónika varázslat.
Köszönöm az élményt, és hogy tanítasz annyiunkat, kik nálad alkotnak arra, hogyan gyúrjunk szívet, szeretetet az agyagba!

“A boldogság nem egyéb, mint a tettek melegsége, az alkotás felett érzett megelégedettség.”

/Antoine de Saint-Exupéry/

..::L::..

-Hírdetés -

Friss cikkeink